10.rész - Az új életem első nagylépései. ( 2011. okt. 5. 22:06 )

heyhoooooo ♥!! :D
most, hogy Adele- someone like you című dalát hallgatom, megjött a kedvem és energiám írni ;) szóóóóvaaal itt a 10.-ik rész! :D remélem nem haragszotok hogy csak most hozom ♥ jó olvasást ♥ próbálom hamar hozni a kövit :) ja és bocsi hogy ennyit körítek, de kell ,hogy ismerjétek a sztorit :D ez az alap. na ezerpuszi♥ ( 15 komi után elkezdem mindenféle képen írni, és persze csak akkor teszem fel, ha meglesz mind :D )

- Nessza! Tudod, hogy az első benyomás a fontos! Ne hogy már elkéss az évnyitóról! - kiabált fel anya a szobámba. 

- Rendben! Hallom! Már készülődöm! - morogtam és szemet forgatva megfordultam az ágyamban. Fejemre nyomtam a párnámat, és legszívesebben vissza aludtam volna...

Augusztus 31.-e, szerda hajnal van! Jó, oké, reggel hat óra, de nekem az hajnal még!

Pontosan 9 órakor elkezdődik az évnyitó az új sulimban. Kicsit vagyok csak izgatott, hiszen a nyaram utolsó felét az új londoni barátaimmal töltöttem, de viszont még a többi diákot, tanárt nem láttam még. Harryékkel sajnos kétszer bírtam találkozni!

Új dal, rengeteg koncert, ráadásul egy turné is lesz a közeljövőben! Túl lesznek nagyon hajszolva.. Kezdek értük aggódni...

- Kiss Vanessza! Azonnal kelj ki a nyomorult ágyadból, vagy én rángatlak ki! - hallottam anya éles hangját az ajtóból. Upsz!

- Azonnal! - dobtam le hihetetlen nagy gyorsasággal magamról a párnámat és takarómat, majd a tempómból vissza nem véve indultam el a fürdőbe!

- Szerencséd... - motyogta anya, majd magamra hagyott.

20 perc alatt kész lettem, utána magamra kaptam a fekete csőnadrágom és a fehér ingemet, majd rá egy kardigánt.
Felvettem a fekete magassarkúmat, a vállamra dobtam a táskámat, egyik kezembe a telefonomat fogtam, másikban pedig a gitártokomat, benne a gitárral.

- Első számú tinikadét indulásra készen áll! - jelentettem ki tisztelgős hangon, mire anya megforgatta a szemét.

- Ügyesen, okosan! - nyomott egy puszit az arcomra.

- Igenis, uram! - álltam vigyázzba - Akarom mondani; Igenis, hölgyem. - javítottam gyorsan ki, mire felnevettem. - Na szia. - és kiléptem az ajtón.

A hideg londoni időjárás azonnal áthűtötte a testemet, az enyhén fújdogáló szél pedig a copfba fogott hajam pár tincsével kezdett játszani. Imádom Londont!

- Jóóó reggelt Nesszaaa! - hadonászott Audry a suli utcájának sarkán.

- Sziaa. - kiabáltam mosolyogva és gyorsabb tempóra kapcsolva két másodperc múlva már Audry mellett sétáltam. 

- Na, itt vannak a papagájok. - röhögött David, és beleboxolt testvére vállába.

- Sziasztok. - mosolyogtam a fiúkra, és a mellettük ácsorgó Layla-ra.

- Na végre már! - csattant fel Layla, ahogy felénk méltóztatott nézni. - Add a kardigánod! - nézett rám.

- Hogy mi? - néztem értetlenül a kis hercegnőnkre...

- A mondatomnak melyik részét nem értetted? Az állítmányt vagy a tárgyat?! - flegmán felmordult.

Már nyújtotta a kezét felém, gondolom azt jelezve, hogy adjam át a melegséget nyújtó pulcsimat.

- A mondatodnak mindegyik részét tisztán hallottam és értettem is! Csak azt nem értem, hogy nekem miért kell odaadnom a pulcsimat egy olyan embernek, aki nem képes ilyen időben egy pulóvert se hozni magával? Itt villogsz a csillogó ingeddel, közben meg szarrá fagysz... - osztottam ki, amennyire tőlem kitelt... Hát igen, korán volt még.

- Add neki oda, mert különben itt fog nyavalyogni egész nap! - nyújtotta felém Adam a pulcsiját, mire duzzogva levettem magamról a szürke kardigánt, és odadobtam Layla-nak, majd átvettem Adam fekete-fehér pulcsiját.

- Köszönöm. - motyogtam és elpirosodva magamra vettem.

Azt vettem észre az utóbbi, Harry nélkül töltött időmben, hogy Adam sokkal közvetlenebb velem, mint amikor velem van Styles bátyám! Vajon miért? Áh, hülye fiúk! Egyszerűen érthetetlenek!
Ha szimplán csak ennyi lenne az egész, akkor szerintem jogosan hinném azt hogy akar tőlem valamit, de más a helyzet.

Adam egyszer jó fej velem, aztán meg tojik a fejemre! Egyszer kedves, segítőkész, máskor bunkó, és tapló! Egy személyre emlékeztet... Ádámra...

- Reggelt. - ért mellénk Clio, majd unottan zsebre vágta a kezét. Alig pár perc múlva a saroknál egy újabb embert pillantottunk meg.

- Hello! - integetett pár méterre tőlünk Regi.

Lassan az ikrek is megjöttek, és így, együtt indultunk be a suliig.

A suliba érve nagy meglepetés fogadott! Rengeteg diák tolongott a suli előtt és a suli kapuban! Alig fértünk át köztük! Ennyien járnának ide? Nagyon durva! És ha azt hiszitek, hogy ennél durvább nem lehet, akkor azt kell mondanom, tévedtetek! Az aulába érve a kintinél kétszer nagyobb tömeggel találtuk szemben magunkat! Rengeteg hangszerrel fel-alá rohangáló, fontoskodó, vagy éppen unottan sétáló 'itt a világ vége' hangulatú gyereket láthattunk!

- Akkor hát! - csapta össze a tenyerét Audry. - Üdvözlünk hivatalosan a Guildhall School of Music & Drama iskolájában! - vigyorgott, és belém karolt.

- Elég legyen az érzelgősködésből! Menjünk a tornaterembe! - indult el Layla, utánuk mi, Regi, és Clio, mögöttünk a fiúk, legutolsónak pedig az ikrek jöttek. Csak így fértünk el!

A tanévnyitó után bevonultunk a terembe, majd az osztályfőnöknek kinevezett húszas éveiben járó, magas, aranybarna hajú lány kezdett beszélni.

- Sziasztok. Jó titeket újra látni!! - mosolygott kedvesen, majd felém nézett. - Áh, szóval te vagy Nessza, az új gitáros! - vigyorgott rám, mire én csak bólintottam. - A nevem Rya, és Adam meg David nővére vagyok.

Na ne már! Adam és David nővére?! Azért hasonlítanak! Ez szép...

- Én meg Nessza Kiss.

- Mióta is gitározol? - ült fel a tanári asztalra.

- Kiskorom óta, szóval úgy 12 éve minimum! - mosolyogtam és a többiek példáját követve felültem én is a padra.

- Majd szeretném ha megmutatnád mit tudsz! - nézett rám csillogó szemekkel. - Ez azonban most mindenkinek szól... - tette hozzá gyorsan.

- Hmm? - nézett fel a körömreszeléséből Layla.

- Köszönöm, hogy megtisztelsz a figyelmeddel. - nevetett Rya.

- Bocsika, de a körmöm letört! Muszáj korrigálnom! - vonta meg a vállát, majd letette a padra a reszelőt és Rya-ra szegezte tekintetét.

- Na szóval lassan újra megrendezik, idén már a 22.-ik alkalommal az Utcai Zenészek Versenyét. - mosolygott izgatottan.

- Komoly? DE JÓÓÓ! - visongott Audry.

- Csitt! - csitította el Regi egy pillanat alatt. Újra Rya lett a figyelmünk központja.

- Nessza kedvéért ismertetem a szabályokat! Ezt a versenyt évente rendezik meg, kizárólag utcai zenészeknek! Lehetnek ezek csapatok, vagy akár egyéniek! A verseny előtt nem sokkal küldenek üzenetet nekünk, mint főközpontú zeneiskolának. Innen megy tovább még aznap az összes többi iskolához, és persze apró szórólapokat is osztogatnak itteni diákok. A verseny napján értesítenek a pontos helyről és időről. Általában úgy 50-60 versenyző van. Kétfordulós a verseny, és a nyertesek egy kis serleget kapnak, amit már csak 'állandóserleg'-nek hívnak, hiszen 21 éve már a mi polcunkat díszíti az az arany serleg. Ha érthetetlenül fogalmaztam, ez egy serleg, amit ha idén nem mi nyerünk, tovább kell adnunk, és onnantól már vándorserleg lesz a neve. Remélem mindenki érti a dolgát! Ki tudja mennyi időtök van, szóval ha lehet, már ma estére legyetek kész a dallal! Így persze egész nap fel vagytok mentve a tanulás alól!  A zeneválasztás szabad! Minden a ti kezetekben van! Hajrá skacok!

Szóval egy verseny... Az új életem első nagylépései..