11.rész - Verseny előtti bonyodalmak?! ( 2011. okt. 18. 21:20 )

heyhooo *-* itt vagyok a 11.-ik résszel!!:D és el kell mondanom hogy nekem az életet az olvasóim jelentik ♥ ( most már tényleg... ) nagyon sokat köszönhetek ám a dicsérő kommenteknek! e mellett pedig túlléptük a 80 összkomit :D el sem hiszem! 10 rész alatt összegyűlt több mint 80 komi. ( jó, oké volt pár közérdekű közlemény is, de nem lényeg:D ) szóval itt a rész, sok komit kérek és annál hamarább érkezik a 12.-ik ;) és hogy tudjátok, a komik azért kellenek, hogy azzal is támogassatok engem! :)) és nem a mennyiség, hanem a minőség számít :$ bocsi a rövid részért.!jóolvasást♥

- Annyira fel vagyok pörögve! - ugrált ki a teremből boldogan Regi, mögötte pedig  mindenki egyszerre akarta elmesélni nekem az előző évi vicces pillanatokat, a bővebb ismertetőt, és a többit, mikor - hála az égnek - Layla elém lépett! 

- Ugye te tisztában vagy vele, mert merem feltételezni hogy van annyi eszecske abban az alapozóra igencsak szükséges fejedben - kezdte nyálas hangon, mire a kezdetleges örömöm, hogy végre levegőhöz jutok, kezdet átváltozni meglepődöttségbe - hogy felfogd, ennek a serlegnek milyen nagy jelentősége van! Mi voltunk, vagyunk és leszünk a legjobbak, ha csak a magad fajta kezdő, amatőr kislányok le nem húzzák a mi munkánkat az ő szintjükre! Ezért örülnénk, és szerintem beszélhetek mindannyiunk nevében, ha te most inkább visszahúzódnál, és hagynád hogy a tehetségesebbek megmutassák, hogy is kell élni a zenevilágban! - a rögtönzött beszéde vége felé már egyre inkább lett bunkó, mint az elején!

- Layla! - szólt rá Adam, mikor már éppen nyitotta a száját, hogy még ennél is jobban porig alázzon - Jobb lenne, ha visszavennél a pofádból! Majd akkor legyen nagy, amikor olyan profi módon tudsz gitározni, mint Nessa! Rendben? - ez volt a csattanó. Layla fújtatott egyet, majd egy felém intézett lesajnáló pillantás után sarkon fordult és eltrappolt.

- Amúgy srácok... - Layla miatt most tényleg elbizonytalanodtam! - Neki van igaza! Totál kezdő vagyok még! Ráadásul azt se tudom, mit és hogy kéne csinálnom a versenyen, holott ti már otthonosan mozogtok! - húztam a számat, és éreztem ahogy Layla szavai egyre mélyebben hatnak rám...

- Normális vagy?! - csattant fel Clio, első találkozásunk óta először! - Neked a versenyen a helyed!

- Így van! Clio-nál a pont! - helyeselte Audry

- Adom! - szólalt fel a versenyben való nagyobb részvételem érdekében David is, a tőle jól megszokott laza módon.

- Közülünk csak Adam gitározik! Kellesz! Szükségünk van rád! Layla-val meg ne is foglalkozz! Csak féltékeny, hiszen nagy veszélyben van a trónja, és hidd el, mindent megfog tenni hogy téged kiiktasson, de ne engedd neki! Nem véletlen kerültél ebbe a suliba, ebbe az osztályba, közénk! - plusz egy szavazat az én érdekemben Regitől.

- Mi itt vagyunk és támogatunk! Meg amúgy is itt lenne Layla visszavonulásának ideje! - forgatta szemét Adam - Na de most szerintem menjünk ki egy kicsit az udvarra gyakorolni. Ránk férne egy kis kikapcsolódás! - indult el előre, miközben a szekrényt célba vette.

- Fáj a fejem Layla-tól! - masszírozta a halántékát nyűgösen Audry.

Lent az udvaron egy árva lélek sem volt, rajtunk kívül persze.
Mit is vár az ember, hiszen a termekben javában tartanak az órák, kivétel nekünk. Még meg kell szoknom ezt a furcsa 'órarendet'.

- Akkor kezdjük is... - feküdt neki - képletesen - a gitárjának Adam, és elkezdte a Lazy Song-ot játszani.

Már szinte vártam, mikor lép be Layla, a gyönyörű szép hangjába, de csalódnom kellett, mikor eszembe jutott, Layla valószínűleg örök haragot esküdött, így az udvari random koncertünkön se volt jelen. Helyette viszont Regi kezdett énekelni.

- Nem akarsz te is énekelni? - bökött oldalba Audry.

Értetlenül rá néztem, majd magamra mutattam és elővettem a 'komolyan gondolod' arckifejezésem. Nora csak hevesen bólogatott és már vette kezébe a vonót.

Rendben. Bajom nem származhat belőle...

A refrénnél már bekapcsolódtam én is, így Regivel együtt énekeltünk.

Az ikrek zongora híján kihoztak kis csörgőket, és azzal is színesítették a dalt.

A nap végére sem csillapodtak Layla kedélyei, így a lehető legészrevehetetlenebb módon kerültük el, és mentünk együtt haza. 

- Van már ötletetek mit énekeljünk majd a versenyen? - nézett körbe Nora. 

- Fingom nincs! - vont vállat lazán David. - Mi lenne ha valami jó pörgőset! Mondjuk rockot! - szemei elkezdtek csillogni, de végül leszavaztuk.

- Lazy song? - vetettem fel 'jobb ötletem nincs' alapon, de éppen hogy csak kimondtam, Adam már emelte is a kezét. Leszavaztak. 

- Jobb ötletem van! - csattant fel hirtelen Audry! - Legyen egy medley! - vigyorgott, mint a vadalma, és a többiek arckifejezéséből lekövetkeztetve csak én nem vágtam, mi az a 'medley'. 

- Öhm.. Mi az a med... mit tudom én mi?! - nevettem fel zavartan.

- Kiválasztunk egy énekest, és annak a dalaiból összevágunk zenéket. Nagyjából ennyi. - mosolygott Adam

- Vagy egy műfajból zenéket! Legyen rock medley! - szólalt meg David, aki még mindig rá volt pörögve a rock témára... Le sem lehetett lőni!

Egy darabon elkísértek a többiek, egészen hazáig viszont csak Adam tartott velem. Mostanában mindig hazakísér, tehát már időm lett volna megszokni a közelségét, de nem megy! Ugyanolyan ideges vagyok, mint amikor először kísért haza! Ami a legrosszabb, hogy teljesen Ádámra emlékeztet! Betudtam ennek a kézizzadási, össze-vissza beszélési tüneteimet.

- Akkor holnap.. Itt várlak. - álltunk meg az ajtó előtt. Én háttal a faajtónak, ő velem szemben, zsebre dugott kezekkel. Ja igen, ha nem említettem volna, reggelente mindig eljön hozzám, és általában együtt sétálunk be a suliba! Csak nem értem miért... Egy szót se szólunk egymáshoz, vagy ha igen, akkor a legnagyobb kétségbeesésemben megjegyzem, milyen szép időnk is van, mire ő egy 'ja' szóval le is zárja a témát...

- Megjöttem! - léptem be az ajtón, és már vettem is le a kabátom, mikor lépteket hallottam magam mögött. Rögtön megfordultam, és egy nem várt személybe ütköztem.

- Hello hugi! - mosolygott Harry a göndör fürtjei mögött. Rögtön elvigyorodtam.

- Úr isten! Sziaaaa! - öleltem meg szorosan. Nagyon régen találkoztunk, amit nem is csodálok, hiszen rengeteget dolgoznak!

- Szia Nessa! - lépett ki Harry háta mögül Louis és Niall.

- Szia carrot! - üdvözöltem őt is nagyon-nagy Nessás öleléssel, Niall-t úgyszintén.

- Biztos megfordult már abban az okos kis fejedben, hogy vajon mit keresünk mi itt, mikor annyi dolgunk van?! - mosolygott gyapjas bátyám (Harry új beceneve), mire csak bólintottam mosolyogva - Drága szívecském, különkérésre kaptunk hárman egy kis szabadidőt, és első dolgunk volt meglátogatni téged!

- Jujj, köszönöm! - ugráltam boldogan.

Gyorsan felvittem a táskámat a szobámba, és csak akkor esett le, hogy a házban nincs senki a fiúkon és rajtam kívül.

- Fiúk.. Anyuék hol vannak? - néztem be a konyhába a szüleimet keresve.

- Pont akkor jöttünk, mikor anyud indult boltba, de azt mondta, maradhatunk, mert nemsokára jössz. Így mondhatni ránk bízta a házat. - szólalt meg Niall mosolyogva.

- Értem. - vágtam le magam a kanapéra. - Üljetek le! - paskolgattam meg magam mellet az ülőgarnitúrát. Harry mellém, Niall viszont elém ült le.

- Mesélj valami! Mi történt az elmúlt időkben? Milyen a suli? Jól érzed magad? Jól megy a zenélés? - árasztottak el Harry kérdései.

- Nem sok minden történt, a suli nagyon király, jól érzem magam, és igen, jól megy a zenélés is! - elvigyorodva válaszolgattam a kérdésekre. - És ha már itt tartunk a zenélésnél, akkor elmondom, hogy lesz ilyen verseny az utcai zenészek számára, és mi is indulunk! Tisztára olyanok a verseny feltételek, mint a Step Up-ban! Annyira várom már! - a szemeim csak úgy csillogtak, és már a verseny gondolatától felpezsdült a vérem.

- A 22.-ik alkalommal megrendezett Utcai Zenészek Versenyére gondolsz? - sunyin elmosolyodtak a fiúk.

- Öh, igen! - kicsit sem értettem, mire fel ez nagy a sunyítás, már pedig ha nem vagyok paranoiás - ami biztos nem vagyok - ezek valamiban mesterkednek!

- Akkor azt várjad is, de aztán nyerjél nekünk! - kacsintott Harry, a nála nem megszokott módon.

- Persze! Már holnap elkezdjük a próbákat! Beleadunk apait-anyait, és kihozzuk magunkból a legjobbat! - emeltem magasba ökölbe szorított kezemet.

- Hajrá! - mosolygott Niall.

Tuti készülnek valamire! Csak mégis mire?! És mégis miért CSAK ÉN nem tudok róla?!