12.rész - Őrület!

ég a pofám... 

mondanom se kell, miért..

 nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy részt eddig(!) nem hoztam!!

 és most sorolhatnám az okokat ezerrel, de nem akarom húzni az időt :) 

na. tessék parancsolni, itt a 12.rész! :D (10 komit minimum szeretnék:$)
<3 

A megszokottól kicsit gyorsabban telt az idő, így, hogy a versenybe fektettük minden erőnket és időnket! Szépen betábláztunk előreláthatólag két hetet, és kiosztottuk kinek mi lesz a feladata. Minden nap 11-ig van tanítás - verseny miatt a tanárok rendelték el ezt - utána pedig lent a tornateremben tudunk gyakorolni. David hozza az erősítőket, Adam az egyéb kiegészítőket, e mellett pedig természetesen mindenki hozza a hangszerét. 

- Szóval akkor a dalok megvannak, összevágtuk őket Daviddal  e tegnap este folyamán. - pötyögött a laptopon Adam, majd elindított egy 6 perces számot. Az elején még tartottam egy kicsit az összevágott daltól, hiszen nem együtt döntöttük el, milyen dalok legyenek benne, meg abban maradtunk, hogy össze-vissza válogatunk dalt, végül aztán Adam és David dobták össze az egészet.  Bár Regi is és Audry is nyugtattak, hogy nincs miért aggódnom, tuti valami irtó jót hoznak össze! 

- Úr isten! Imáááádom! - tapsikolt Audry, mikor véget ért a dal. Be kellett látnom, tényleg nem semmi volt az egész! 

- Szóval valahogy így hangozna az egész, meg ... - kezdett beszélni Adam, de ideje se volt hogy befejezze, Audry letámadott:

- Ugye, hogy megmondtuk, nincs mitől tartanod? - ugrált előttem amolyan 'mi megmondtuk' mosollyal az arcán. Elpirulva fordultam Adamék felé. Ő felemelte tekintetét, és mélyen a szemembe nézett, majd semmitmondóan megrántotta a vállát. 

- Nem kellett volna kételkedned... - jegyezte meg mélyen a szemembe nézve. 

- Most már akkor kezdjük el a gyakorlást! - sürgetett minket Clio, nemet nem tűrő hangon.

- Halika. - lépett be a tornaterembe Layla. Abban a pillanatban minden jó kedv elszállt, és kezdett nyomott hangulat lenni... Ja! Ti még nem tudtok róla! Akkor ugorjunk kicsit vissza az időben. 

******

Azon a napon, mikor Layla először osztott ki nagyközönség előtt, este, miközben facebook-on lógtam, rám írt Ádám... Részletes leírást kért az itt töltött napjaimról. Higgadtan beszámoltam neki a dolgokról, de ennyivel nem elégedett meg... Mindenféle hülye keresztkérdést feltett, és már kezdett az egész nagyon hasonlítani egy vallatásra, és ezt meg is mondtam neki, aminek következtében nagyon megharagudott, és kaptam tőle is egy lapáttal a nem épp jó kedvemre! Persze az egész estém azzal ment el, hogy addig dobáltam neki sms-ket, és addig hívogattam, és hagytam üziket a hangpostáján, míg le nem fogyott az összes pénz a telómról... De még csak nem is reagált a bocsánatkérő üzeneteimre.... Szóval az estém ezzel ment el!
Ezek után gondolhatjátok milyen kellemes érzéssel ébredtem. Semmihez nem volt kedvem, az agyam is Ádám körül forgott, és azon, hogy a bűnbánatba lehet ilyen sértődékeny... Erre persze egy lapátra rá tett még Layla is... 

- Jó reggelt szánalomkupac. - a folyosón álltunk egymással szemben. Ha valami western film lett volna, minden bizonnyal még pisztolyt is adtak volna a hitelesség miatt. - A tegnapi után merem feltételezni, hogy most azt hiszed, te vagy a királynő, csak mert az álompasid megvédett! - mosolygott gúnyosan, majd a rövid hallgatásom után - nem tudtam semmit se mondani-  felkacagott - Te tényleg szánalmas vagy! Haha! - törölte meg óvatosan a szemét, amit már az erőltetett nevetéstől könnyek áztattak, nehogy véletlenül elkenje a nagy nehezen elkészített, tökéletes szemsminkjét. Már épp' nyitottam volna a számat, hogy megvédjem magam az alaptalan vádaskodásaitól, de közbevágott. - Ne is szólj semmit! Telibe találtam! Te szerelmes vagy Adam-be! - megint felnevetett - Te szent isten! - tiltakozásom jeléül megint megakartam szólalni, de újra megelőzött - Hiszen még a homlokodra is az van írva! - lesújtó pillantást vetett rám, majd otthagyott. 

A meglepettségtől mozdulni se bírtam! 

- Hogy... é-én... szerelmes?! - kérdeztem hangosan magamtól, hogy jobban felfogjam az előbb történteket. 

- Kibe lennél szerelmes? - lépett mellém érdeklődve Regi. Feléfordultam.

- Layla mindig is idióta volt, vagy csak velem kivételezik? - néztem Regire kétségbeesetten. 

- Ki tudja. - nevetett - De ne aggódj! Tudod, amit mondtunk.. csak félti a trónját - suttogta a fülembe, majd elmosolyodott. - Szerintem menjünk órára, a fiúk elvileg már bent vannak. 

Egész nap nyomott volt a hangulatom, alig akartam megszólalni. Ez persze mindenkinek feltűnt, és próbáltak felvidítani, kivétel Adam. Ő csak lézengett, szokásához híven, és mikor néha-néha rám pillantott a semmitmondó tekintetével, valami nagyon furcsa érzés kapott el!


- Nem akarod elmondani, mi a baj? - ült le mellém Regi, de én mit sem foglalkozva vele, bámultam előre, ahogy az érkezése előtt tettem. A tornacsarnok lelátóján ültünk, s rajtunk kívül senki más nem tartózkodott ott.

- Igazából nem értem miért fél Layla... - jegyeztem meg pár perc hallgatás után, de nem néztem Regire.
- Mondtuk már... Csak a trónját fél.. - nem bírta befejezni, mert rögtön közbevágtam.
- De semmilyen trónt nem fogok tőle elvenni! Érted? Én csak én vagyok, egy tök egyszerű 16 éves lány, aki egy zeneiskolába jár, és gitáron játszik! Layla meg egy tök menő tizenéves, aki irtó jól énekel! - felé fordultam, hogy nyomatékosítani tudjam mondandómat - Különbség van kettőnk közt! Ezért lehetetlen lenne, hogy Én leverjem Őt a 'drága trónjáról'! - fintorogtam a 'drága trón' résznél, mire Regi felnevetett.
- Szóval ilyen a mérges éned. - kuncogott
- Nem mérges... - egész halkan mondtam, majd visszafordultam a 'hagyjatok békén' pozíciómba - inkább szomorú és letört...
- Tényleg nem akarod elmondani, mi történt? Meghallgatom, és ha tudok, segítek is! Nagyon szívesen! Meg ha elmondod valakinek, akkor már rögtön könnyebb lesz! Nem kell magadon cipelni a terhet, itt vagyok mi, és mint barátaid, segítünk!
Nagyon kedves volt ez tőle, hogy így törődik velem, és már nyitottam volna a szám, hogy elmeséljem a dolgokat, de még sikerült hozzátennie:
- És nem csak én, de az összes lány is a segítségedre van akármikor, még David is! Sőt! Adam is! - mosolygott, de az én arcomra még nagyobb szomorúság ült ki!
- Juj, valami rosszat mondtam?! - kétségbeesetten tette kezét a hátamra, de én meg sem rezzentem.
- Lényegében tegnap összevesztem a volt barátommal, aki ráadásul gyerekkori haverom is volt, és nem bírtam vele kibékülni, de még nem is ez az, ami a legjobban nyomaszt. Ott van Layla is, és, mielőtt még megint jönnél a 'félti a trónját' dumával, előbb megjegyezném, hogy lényegtelen mi okból csinálja azt a sok bunkóságot, nekem tényleg rosszul esik... Plusz, ő ébresztett rá egy apró kis dologra, ami miatt teljesen összezavarodtam!

A legelejétől elmondtam mindent Reginek, kezdve a tegnapi Ádámos összeveszésen, át a ma reggeli Layla-s hülyeségeken, egészen Adam szokásos, de mégis fura viselkedéséig.

- És most Layla szónoklata után szöget ütött a fejemben egy gondolat... Lehet, hogy többet érzek Adam iránt, mit szimpla barátság... De magam sem tudom... - néztem magam elé, és egyáltalán nem mertem Regi, illetve az ajtó felé nézni. De jobb is volt így, mert a kijelentésem után Regi hirtelen felállt, és ezzel párhuzamban pedig egy ajtócsapódásra lettünk figyelmesek - akarom mondani lettem, mivel barátnőmet lefoglalta a felismerés döbbenete.
- Nem! Az nem lehet! Nem lehetsz szerelmes Adam-be! Öld ki ezt az érzést a szívedből addig, míg csak a csirája van meg! Könyörgöm! - hadart össze-vissza, és hangjában a legnagyobb döbbenetet éreztem.
- Miért?! - néztem fel rá elkerekedett szemekkel.
- Mert NEM! - hangja határozottabb volt, mint valaha, és ellentmondást nemtűrően nézett rám.

Mostanában MINDENKI megbuggyant körülöttem?!