Konichiwa :D there is a 5. chapter of seasen 1 :D i hope u like it guys :D ( bocsi de most japán, illetve angol hangulatban vagyok :D ) kommentáljatok! ;) xoxo. ♥♥
Mióta Harry titka lelepleződött előttem, ha nem is mindennap, de egy héten minimum kétszer mindig beszéltünk. Az egy-két órás beszélgetéseink alatt – amibe néha a többi banda tag is becsatlakozott – elmeséltük egymásnak a velünk történteket, és mikor túlzásba is estem, és a nyűgeimmel kezdtem el zaklatni, ő még akkor is meghallgatott.
Tudjátok soha nem voltak fiú barátaim. Valahogy kimaradtak az életemből, annak ellenére hogy próbáltam kapcsolatot létesíteni az osztálytársaimmal, a körülettem lévő srácokkal, sosem sikerült, ebből adódóan soha nem tapasztaltam milyen a világ a fiúk szemszögéből.
Persze amikor panaszkodtam a szüleimnek, azt próbálták rám tuszkolni, hogy kezdjek el ismerkedni a fiú féltestvéreimmel, akik ráadásul jóval idősebbek, mint én. Ebből se lett semmi. Szerettem volna megtudni milyen egy báty, de ez is, mint a fiúkkal való haverkodás, kimaradt. Így aztán amikor hazaértem a suliból, alig bírtam kivárni, hogy végre beszélhessek Harryvel. Azt hiszem, ő nekem olyan, mint ha a bátyám lenne!
A hónapok így nagyon gyorsan elrepültek, és mire észbe kaptam, ott álltam ünneplőben az iskola udvarán, és hallgattam az igazgatónő tanévzárói beszédét! Igen, ez a nap is elérkezett!
Közel egy hónap, és itt hagyjuk az országot.
Az angol nyelvvizsgámat sikeresen letettem, aminek borzasztóan örültem! Persze nem bírtam ki hogy ne hencegjek egy sort Harryék előtt, de azt hiszem, ők is velem együtt örültek!
A tanévzáró után a mi osztályunk a tanárainkkal együtt bennmaradt az iskolában, és csaptunk egy nagyon-nagy, ’Nessza búcsúpartit’! :)
- Vanessza, el sem tudom képzelni nélküled a többi évünket… - mondta a maga cinikusságával Peti, majd elmosolyodott – ami tőle elég szokatlan – és megölelt.
- Nesssszzzaaaa! – nyávogott Évi. – Úgy fogsz hiányozni!!! – ugrott a nyakamba a már bőgés szélén álló barátnőm.
- Most aztán kereshetek egy új áldozatot, akinek a hajába kell dobálni a papír fecniket!– tetetett sértődöttséggel lépett elő Gábor, az osztály egyik bajkeverője, aki történetesen a mögöttem lévő padban tengette mindennapjait, és dobálta a fecniket a hullámos hajamba. Elmosolyodtam. – Min mosolygsz? Még most sem vagy képes felfogni a fontos dolgok súlyát?! – meg sem vártam a következő beszólását, rávetettem magam, és jól szorosan megöleltem. – M.. Mi.. Mi a fenét csi-csinálsz? – szorongattam tovább, mire Bence, a főmókamester felnevetett.
- Csoportos ölelés!! – ugrott rám Bence, mire a többiek is odajöttek, és úgy ahogy voltunk, tekintet nélkül arra, hogy kit és hol ölelünk át, összebújtunk.
Az általános iskolai osztályomat nem szerettem, de szerintem ők se engem. Mindig ott tettünk keresztbe egymásnak, ahol csak tudtunk, ennek tetejébe meg rengeteget veszekedtünk, így hát amikor a gólyatáborban megismerkedhettem ezekkel a jómadarakkal, és megtapasztaltam milyen jó fejek, nagyon boldog voltam!
- Vanessza, hiányozni fogsz a történelem órákról! – igazgatta az ősrégi, Harry Potter szemüvegéhez hasonló ’látókészülékét’ Annamari néni, az idős töri tanárunk.
- Remélem matek órán Bence helyetted is kijön felelni! – utalt Andi, a 20-as éveiben járó, tök menő matek tanárunk az egyik kajáktól roskadó asztalnál zabáló Bencére, mire az odakapta a fejét.
- Köszönöm tanárnő a mérhetetlen kedvességét, de azt hiszem lepasszolom Arnoldnak! – mondta, és tovább majszolta a sütiket. Arnold az osztály könyvmolya. Végül is rendes gyerek, de szerinte mi csak ’a világot elcsúfító, naiv, gyerekes porszemek’ vagyunk, de sebaj, így szeretjük… már aki…
- Hiányozni fogtok, mit ne mondjak, de azért elvárom hogy a szünetben eljöjjetek meglátogatni Londonba! – kacsintottam mosolyogva, mire mindenki egy emberként bólintott.
- Hiányoznííííí fooogsz! – ugrott a nyakamba a már bőgő Évi, és még a szuszt is kiszorította belőlem.
A buli után, 8 óra tájékán a suli előtt beszélgettünk páran. A tanárok már rég elmentek, csak mi maradtunk ott, illetve a gonosz gondnok, aki szerencsénkre nem volt látóhatáron belül.
- Ugye tudjátok hogy ez a cenzúrázott buli volt?! – mosolygott sunyin Gábor, és meggyújtotta a cigijét.
- Cigizel te szerencsétlen?! – lépett elé mérgesen Kíra, a mostohatestvére, és kikapta a cigarettát bátyja szájából. – Nem meg mondtam hogy egy nap egy cigi? Ezt most elkérem. – vette ki a kezéből a cigis dobozt, a cigit meg ledobta a földre és jól eltaposta.
- Várjunk csak! Azt mondtad hogy ez volt a cenzúrázott buli? – néztem rá értetlenül – Hogy érted ezt?
- Így. – mutatott az utca vége felé, ahol 5 motor száguldott felénk. – Kibéreltük a diszkó pincéjét, és meghívtuk a fontosabb embereket. Ez lesz a cenzúrázatlan buli! – kacsintott, majd hirtelen megragadta a csuklómat és leszáguldott velem a suli előtti lépcsőn.
Annyira emlékszem, hogy felültem Bence mögé a motorra, a következő eseménykép már a diszkóban volt, ahogy liter számra vedelem a sok alkoholt, és kirobbanó energiával táncolok, utána a hazamenet. Lehet hogy csak álmodtam, de mintha valakinek neki lettem volna dőlve… Valószínűleg Bence vitt, mivel ő nem ivott. Vagyis annyit nem, mint én, és egyes bűntársaim.
Reggel arra ébredtem, hogy anya porszívózik. Ahogy felültem, rögtön vissza is dőltem. Nem bírtam kimászni az ágyból, ráadásul a fejem is fájt, és forgott velem a világ.
Az ágy melletti kis asztalomon pihent a telefonom, ami rögtön meg is szólalt.
Odanyúltam érte.
’Harry’ – mit akar ilyen kora reggel?
- Igen? – szóltam bele egy nagy ásítás kíséretében
- Na hogy van a piakirálynő? – nevetett Harry
- De vicces vagy… - válaszoltam flegmán – Amúgy meg kurvára szarul. – nevettem fel keservesen, és felültem az ágyban.
- De jobban vagy, mint tegnap? – aggodalmaskodott
- Ácsi! Te honnan tudod hogy részeg voltam? – csodálkoztam, és nagy nehezen neki kezdtem a ’másszunk ki az ágyból’ haditervemnek.
- Mivel tegnap este felhívtalak, hogy milyen volt a buli, te meg elkezdtél hisztérikusan röhögni, utána meg valami furcsa hangot hallottam, mint amikor valaki elhányja magát… Utána egy puffanás, majd csörömpölés, és kinyomta valaki a telefont. Éreztem hogy csakis részeg lehetsz! – nevetett
- Ettől független milyen jó hogy ennyire informált vagy… - ásítottam, már az ágyam szélén ülve.
- Most mennem kell. Aztán csak ügyesen te piakirálynő. – éreztem hogy elmosolyodik.
- Rendben. Szia. – kinyomtam, de erőt nem vettem magamon, így ott ültem tovább az ágy szélén.
- Jó reggelt! – lépett be anyu közömbös arcot vágva
- Haragszol? – tuti hogy haragszik rám, hiszen nem semmi műsort vághattam le ma hajnalban.
- Végül is… - oda lépett az íróasztalomhoz, felemelt egy lapot, és felém mutatta. – Úgy látom jól érezted magad… - az a lap egy kép volt, ami még a suliban készült a bulin. Valószínűleg Bence adta át anyának. – Illetve ez volt az utolsó alkalmad hogy velük legyél, és mivel egy hónap múlva 16 leszel, kénytelen vagyok elfogadni a tényt, hogy még több ilyen eset lesz…
- Röviden? – vágtam közbe. Valamiért ezt most nem bírtam követni!
- Nem haragszom. Legalább megismered a következményeket is!
- Ezt úgy mondod, mintha most lettem volna először ilyen részeg!
- Tudom hogy ez a második berúgásod, – sóhajtott. 10.-ik első félévében voltunk tanulmányi osztálykiránduláson, ami kétnapos volt, és hát este kicsit becsíptünk. – de most először hánytad le a szőnyeget.. – nevetett
- Anya. Mikor érkeznek meg a papírok? És házat már találtunk? – kérdeztem, és felálltam.
- Szülinapod előtt egy héttel remélhetőleg meglesznek. A házzal kapcsolatban, már találtunk egyet, de azért örülnék ha néznél párat, hátha találunk egy olcsóbbat.– mondta és kiviharzott a szobából.
Ahogy betöltött az msn, Barbi írt rám.
barbi üzenete:
végre normális tini vagy
nem mondom hogy egy tininek mindig innia kell és sokat
de azért minimum egy sárga földig ivás
beletartozik ebbe a korba
nessza. üzenete:
köszönöm:D
A további beszélgetésünket élőben folytattuk, nálunk, mivel el kellett kezdenem pakolni a fontosabb dolgokat, amiben Barbi is segített!
Ő az egyetlen aki tud Harryékről! Bár megígértem a srácoknak hogy csöndben maradok, azért Barbi előtt semmi nem marad titok! Így hát ő is belett mutatva a bandának még nyár elején.(Addig bírtam titkolózni!)
Persze házat nem néztünk – elfelejtettem – de a fontosabb dolgaimat beletuszkoltuk 25 óriási karton dobozba! Anya segítségével levittük őket a garázsba – amit kocsi híján átalakítottunk, és ’zene szoba’ lett belőle -, majd Barbit hazakísértem.
- Miért kellett ma elkezdeni pakolni? Nem értem! Van még egy hónap hátra! – turkáltam a villámmal a spagettit.
- Tudod a jövő héten elmegyünk megnézni a házat, és akkor elvisszük az apróbb dolgokat, és majd a többit a költöztetővel elvitetjük.
- Értem. – tettem le a villát – Köszönöm a vacsorát. – fel álltam, és célba vettem a félig üres szobámat.
- Mintha holnap költöznénk… - vágódtam bele az ágyamba.
Egyedül a bútorok maradtak fent, a laptopom, a tv-m, és a fekete gitárom, mivel nem szívesen vinném le a garázsba. a többi hangszer közé. Ott olyan idegen minden… A sok régi hegedű látványa, amiket anno még nagypapám készített, már nem kelt bennem boldog érzéseket; a rég nem használt dobok, amin pár éve még oly’ derülten doboltam, és apa gitárja…
Apu tanított meg gitározni, ő ismertette meg velem a zene világát! De ez már régen volt… Nagyon.
Mióta a hegedűkészítő mester nagypapám meghalt, apa letette a gitárt, és a munkájába temette magát… Azóta egyszer nem láttam gitározni… Még a hangszereket is le kellett vinnünk a garázsba, mert apa látni sem akarta őket, ráadásul ez miatt nem gitározhatok előtte!
Londonba azért megyünk, hogy nagypapa nyomdokaiba léphessek. Ne értsétek félre! Nem hegedűket akarok készíteni!
Van Londonban egy zeneiskola, ott tanult nagypapi, – későbbiekben ott ismerte meg nagyit - és az az álmom hogy bejussak oda, és a zenének szentelhessem az életemet, és hogy apát kiemelhessem a gödörből, ahova papa hiánya taszította őt, mert a szívem legmélyén a mai napig vágyom arra az életre, ami régen az enyém volt!
Ezért akarok menni Londonba!
És amikor megkaptam a levelet, hogy látták a bemutatkozó videómat, és nagyon örülnek hogy az iskolájuk tagja lehetek, úgy éreztem, hogy mindenre képes vagyok! Vissza fogom szerezni az életemet! Nem hagyom veszni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése