4.rész - Az ütő kétszer is megállt bennem ( 2011. aug. 12. 14:29 )

heyho:) itt a negyedik rész!! köszönöm az előző részekhez a komikat :D sokat jelent nekem ez, hogy a javított történetet is úgy szeretitek mint az eredetit *-* tudom, kicsit sem reális az egész történet, de mindig is álmodozó típus voltam, így ez tőlem megszokott :) ( ezt az új olvasóknak mondom xdd a régiek tudják :D )  jó olvasást;) xoxo♥

Az ütő meg állt bennem! Először csak néztem kikerekedett szemekkel, majd az előbbi üzenet, és Harry közt cikázott a tekintetem.
Nem hittem el! Hiszen mégis csak egy magyar lány vagyok, ő meg egy majdnem befutott híres angol banda tagja! Teljességgel lehetetlen!

Meg voltam győződve, hogy csak egy hasonmás!

nessza. üzenete:
ne hülyíts már! Tuti nem te vagy az! NEM lehetsz! Ő egy híresség! Csak egy hasonmás vagy! Haha:D - nem hittem el. Nagyon jó vicc csak! 

harry üzenete:
nem! nem viccelek! Nem kamu! De láthatod a saját két szemeddel! Ennyire lehetetlen volna?:) 

nessza. üzenete:

Igen, ennyire lehetetlen! :O gondolj már bele! Itt vagyok én, egy tök átlagos magyar lány, még a szüleim sem gazdagok, meg nem menedzserek, meg semmi érdekes. Erre facebookon összeismerkedem egy sráccal, aki Harry Styles fan, de kiderül, hogy ő az igazi! :|

harry üzenete:
nem te mondtad egyszer, hogy ’nem lehetetlen, csak furcsa’ ? :D 

Annak ellenére, hogy a totál hülye osztálytársam jelentette ki ezt a mondatod, elgondolkoztam. Vajon tényleg lehetséges ez? Végül is elég sokan vannak fent facebookon! Én viszem csak túlzásba? Akkor is! Olyan hihetetlen! Jogosan gondolom ezt, nem de?

nessza. üzenete:
oké. mivel tudod bizonyítani hogy te vagy az igazi???? - küldtem neki, mire ő felemelt valami kis szerkentyűt.

harry üzenete:
valahogy számítottam rá, hogy nem hiszed el mindezt, ezért előre kiterveltem a következőt. beszélgetünk egyet mikrofonon, persze ha neked van ;)

nessza. üzenete:
oké... de csak úgy szólok, elég furcsa angol akcentusom van, a német vérvonalaim révén :$

harry üzenete:
legfeljebb jót röhögök rajtad :D de akkor hajrááá, gyorsan, mert nem sokára mennem kell!! 

Gyorsan bedugtam a mikrofont a gépbe, majd felkértem.
Rögtön el is fogadta.

Kíváncsian vártam, hogy megszólaljon! Nagyon izgatott lettem, hiszen Harry az egyik legkedvencebb énekesem, és most pont vele készülök beszélgetni! Eszméletlen! 

- Szia Nessza.. - mondta a mikrofonba, mire én teljesen leblokkoltam!

- Te jó ég! - szólaltam meg két perc csend után. – Tényleg veled beszélek??

- Igen! Na most már hiszel nekem? - kérdezte, mire én lassan, de kissé még fél kómában bólogattam. - De kérlek! - emelte fel mutató ujját - Ezt ne mond el senkinek!!! Nagyon félek, mert ha ez kiderül, akkor biztosan agyon jelölnének facen!

Szemet forgatva bólogattam ismét.
- Figyelj! Bízhatsz bennem! – mosolyogtam – De nyugodtan mond el még ezerszer! – felnevettem – Amúgy meg, ha el is mondanám, nem hinnének nekem! Szóval nem kell aggódnod!

- Ez meg a másik! Félek, hogy totál hülyének néznének téged! És amit meséltél pár évfolyamtársadról, annak alapján aggódnék, mit terjesztgetnének rólad! – aggódna?

- Így is, úgy is hülyének tartanak, de tudod hogy nem izgat. – elmosolyodtam.

- Tudom, tudom! – elvigyorodott – És ha fogalmazhatok így, pont ez tetszik benned!

Beállt a csönd, legalábbis az én részemről, mivel Harry-nek fontos, telefon elintézendő dolga akadt. Addig, amíg ő telefonált, én fogtam magam, és odaálltam az ablakhoz.

Ha jobban belegondolok, szerencsés vagyok! Azért is, mert jóban vagyok Harry-vel, másrészt, mivel ha betöltöm a 16-ot, ami júliusban lesz, meg fognak érkezni a költözéshez szükséges papírok, és költözünk ki Londonba. Már évek óta el volt ez tervezve, de mivel az angoltudásom minimális volt, és a szüleim egyáltalán nem tudnak angolul, muszáj volt külön angolra járnom. A nyár elején megyek középfokú vizsgára, és július 22.-én már a repülőn fogunk ülni. Remélem lesz alkalmam, akár egy koncert keretein belül, vagy civilben az utcán, találkozni a bandával!

- Amúgy aranyos az akcentusod! – hallottam Harry hangját. Visszaültem a géphez.

- Köszi. Tudod anyai ágon a nagyszüleim németek, az apai nagymamám angol származású, a nagypapám pedig magyar. Így aztán elég furcsa akcentusom van! – mosolyogtam.

- Érdekes!

- Véletlenül nem akartok majd eljönni egyszer Magyarba? – elővettem a kiskutya szemeimet. – Bár mondjuk pár hónap múlva úgy is elköltözünk… - jegyeztem meg.

- Elköltöztök? – csodálkozott – Hova?

- Ki nem találod! – nevettem fel. – Tippelj!

- Hawaii? – vigyorgott

- Jó is lenne! – kuncogtam

- Akkor?

- UK. London. – mosolyogtam

- Tényleg?? – nézett a kamerába elkerekedett szemekkel – Akkor találkoznunk kell! Már a fiúk is kíváncsiak rád! – láthatólag bezsongott – Mikor költöztök?

- Júli 22. Előtte még lekell tennem a középfokú angolt. Meg a papírokat is meg kell várnunk. – húztam a számat – Én már mennék! Nagyon. – Várjál! Azt mondtad hogy a fiúk is kíváncsiak rám?? – meglepődtem.

- Igen! Liam, Louis, Zayn és Niall! – bólogatott

- Tudnak rólam? – csodálkoztam.

- Persze! Mikor először beszéltünk chaten, akkor pont velem voltak a srácok is!

- Na ne!! – szám elé kaptam a kezemet. – Komoly?

- Igen. – nevetett – Sőt! Most is itt vannak! – oldalra nézett, mire az én állam leesett, és mikor előléptek a srácok, az ütő megállt bennem!