9.rész - Utcai zenészek. (2011. szept. 11. 9:58 )

heyho drágáim :) meghoztam a kilencedik részt ui.:kommentektől függetlenül hoztam ezt a részt, mert van egy olyan érzésem, hogy a hét folyamán sajnos nem lesz alkalmam írni:/  és tudjátok a szabályt, 10 kominak így is úgy is össze kell gyűlnie ;)) jó olvasást♥:)

A következő hetem nagyon gyorsan eltelt. Az egész hétfői napom a suli nézésre ment el.

- Nessza, kérlek, igyekezzünk! - nyöszörgött anya az ajtóban várva rám.

- Megyek, megyek. - húztam fel gyorsan a cipőmet.

Elég csípős reggelre ébredhettek a londoniak, ráadásul még a szél is fújt, ezért kénytelen voltam a szürke pulóveremre rávenni egy mellényt.

A sulimig busszal mentünk.

- Szóval ide fogsz járni... - mérte fel a terepet újra, mintha csak most járnánk itt először.

Fellépkedtünk a lépcsőn, majd bementünk az épületbe, és irányba vettük az igazgatói irodát.

- Jó reggelt. - léptem be először az irodába, anya szorosan mögöttem jött, és valamit halkan motyogott. Második benyomás is fontos? Remélem nem...

- Jó reggelt Vanessza. - üdvözölt kedvesen az iskola igazgatója, Martin Lloyd. - Mivel az első találkozásunk alkalmával nagyon alap, de annál fontosabb információkat mondtam el, most egy kicsit bővebben kifejti neked két jövendőbeli osztálytársad, akik a folyosón várnak már. Ők fognak körbevezetni az iskolában és elmondják a tanév menetét, és ilyesmiket.

- Rendben. - bólintottam

- Akkor hát, érezd jól magad. - köszönt, és már mentünk is ki az irodából.

- Na? - kérdezte anyu kíváncsian. Röviden eldaráltam neki, amit Mr. Lloyd mondott.

- Hello. - köszöntött egy magas, szőke hosszú hajú lány - A nevem Audry. Ő itt pedig Clio.

- Sziasztok. - mosolyogtam.

- Öhm. Nessza! Elmegyek bevásárolni, meg ilyenek. Ugye hazatalálsz? - kérdezte anya félénken. Nem értem a szülőket. Ha már nem tudnak angolul, akkor rögtön átmennek gyerekbe?

- Oké. Hazatalálok. Szia. - próbáltam gyorsan lerázni. Elköszönt a lányoktól és már el is húzta a csíkot.

- Akkor gyere, körbe vezetünk. - mosolygott kedvesen Audry. Clio csak megfordult és elindult előttünk. Azt hiszem, nem csíp engem...

- Szóval ez itt a drámások terme. Mondhatni egy mini előadó terem. - mentünk el egy nagyon nagy ajtó mellett. - És ez itt a zenekari terem. Itt szoktak koncertekre készülni. E mellett itt tárolják az iskolai hangszereket. - mutatott balra.

- Értem. És az, ahol az évnyitó szokott lenni, az az előadó terem. - gondolkodtam, mire Audry bólintott. Clio még mindig előttünk ment.

- Amúgy, Audry... - böktem meg - Clio ennyire utál? - suttogtam

- Dehogyis. - nevetett fel - Ő ilyen természetű. De persze nagyon jó zenész! - vigyorgott

- Oh, értem. - könnyebbültem meg. Remek. Legalább nem csak velem viselkedik így!

- Azt hiszem ezzel meg is mutattam mindent... - tűnődött. - Van még pár szabad órád? - kérdezte reménykedve.

- Végül is.. Anya majd csak szól, ha mennem kell. - válaszoltam, mire mosolyogva belém karolt.

- Akkor megyünk, és bemutatlak a többi osztálytársadnak! - vigyorgott szüntelenül, és elindultunk Clio után.

10 perc séta után egy parknál kötöttünk ki, ahol egy szökőkút köré gyűlt csapat fiatal zenélt. A szemem egy kisebb csapaton akadt meg. Egy szőke hajú srác nagyban dobolt, míg a mellette ülő barna hajú fiú gitározott, előttük pedig egy gyönyörű szép, és eszméletlen hangú, vörös hajú lány énekelt torka szakadtából. Körülöttük voltak akik táncoltak, de például négy lány beállt a vörös hajú mellé és más szólamban kezdtek énekelni.

- SRÁCOK! - kiabálta el magát Audry, mire mindenki abbahagyta amit éppen csinált, és felénk néztek.

- Hello. - köszöntem félénken.

- Ő az új osztálytársunk. - mosolygott.

- David, dob. - biccentett a szőke hajú.

- Az én nevem Layla Herrison, és én töltöm be a főénekesi pozíciót! - nyújtotta a kezét, miközben egy tökéletes mosoly ült ki arcára. Most ez halál komoly? Tényleg léteznek itt is ilyen egoista libák? Vajon észrevette a mellette éneklő lányokat?

- Nessza Kiss, és gitározom. - kelletlenül keze fogtam vele, majd hátra dobta a haját és megfordult. Ahogy odalépkedett a barna hajú mellé, előlépett egy szőke, rövid hajú lány... Olyan ismerősnek tűnt!

- Regi? - szólítottam meg reménykedve.

- Nessza? - nézett felém. Bólintottam, mire egy hatalmas mosoly ült ki az arcára.

- Ez kész! Te itt? - örültem meg neki. Tudjátok, ő a nagy Zayn-fan csaj, akivel a városnézésem alkalmával találkoztam!

- Én itt. Éneklek. - mosolygott és tovább folytattuk a tőmondatos beszélgetésünket magyarul, mikor Layla idegesen közbe nyávogott.

- Ismeritek egymást? - kérdezte szemrehányóan. Eléggé idegesítő egy lány. Amikor énekelt, szégyenlem bevallani, de azt hittem hogy egy menő lány... Hát tévedtem! Nagyot!

- Igen. - adtam rá a választ. Nem tűnt fel?

- Adam vagyok és szintén gitáros. - jött a hang a szökőkút felől. - David idősebbik ikertesója.

Szóval így hívják a barna hajút! Ráadásul gitározik, és a dobos bátyja.

Egy rögtönzött bemutatókoncert után már úgy éreztem többet tudok. Audry és Clio hegedűn játszik, Adam gitározik, David dobol, Layla és Regi énekel, a négy lányról kiderült hogy Lucy és Nora ikrek, akiknek mostoha testvéreik, Nina és Amber is ikrek, és eredetileg ők zongorán játszanak, és van még egy srác, aki nagybőgőzik. Így vagyunk mi egy külön osztály, akiket 'Utcai zenészek' néven is neveznek. Általában ide az iskola 12 legjobb zenésze kerül be, ezek közül 6 olyan, aki nem elsőtől tanul itt. Mi is bejárunk a suliba tanulni, de mi nem kapunk annyi házit, hanem a gyakorlatban kell megmutatnunk mit tudunk, ami annyiból áll, hogy tanítási időn kívül az utcán kell zenélnünk. Ha nem lenne egyértelmű, a mi osztályunk az SM a legmenőbbek, ha lehet így fogalmazni.

- És mondd, mióta gitározol? - érdeklődött Lucy.

- Kiskorom óta. Pontosan nem is tudom mikor kezdtem el, de minimum 12 éve biztosan! - mosolyogtam, és próbáltam minél gyorsabban válaszolni, hogy feltehessék a következő kérdést.

- Szoktál írni dalokat? - szólalt meg Regi.

- Hát.. nem mondom hogy 'szoktam', de van kettő angol dalom, és egy félig kész magyar. - vontam meg a vállam.

- Elénekelsz egyet? - nézett rám csillogó szemekkel Audry.

- Nincs itt a gitárom, és a nélkül pedig nem tudom eljátszani.. - húztam a számat, mire odalépett mellém Adam, és a kezembe nyomta a barna gitárját.

- Tessék. Használd ezt. - mondta és a pengetőjét a kezembe nyomta.

Most vagy paranoiás vagyok, vagy amióta itt vagyok, egyfolytában sunyin mosolyog rám! Annyira furcsák az angolok!

Leültem az egyik padra, fogtam a pengetőt, és elkezdtem gitározni.

- A dal a 'You didn't kill me' címet kapta. - mondtam, és elkezdtem énekelni a dalt.
- I gotta get back to the world of the living.
It's getting hard for me to remember my name, my name.
I'm gonna stand up and
I'm coming out fighting I've got to find a way to kill this pain, this pain

I gotta get back to the world of the living

It's getting hard for me to remember my name, my name

I'm gonna stand up and I'm coming out fighting

I've got to find a way to kill this pain, this paiI gotta get back to the world of the livingIt's getting hard for me to remember my name, my nameI'm gonna stand up and I'm coming out fighting I've got to find a way to kill this pain, this pain

A dal közepén már a sírógörcsömmel küzdöttem, de ahogy elnéztem a többieket, ők is áthangolódtak. Azért örülök hogy nem bőgtem el magam.

- You didn't kille me, you make me stronger... - fejeztem be a dalt, és elmosolyodtam. Szerencsémre a többiek is vették az adást, így visszahangolódtak, és vigyorogva megtapsoltak.

- Annyira, de annyira szupi vagy! - tapsikolt Audry. Regi csak vigyorgott, David a dobján dobolgatott taps helyett, Leyla féltékenyen nézett, szinte megakart ölni a tekintetével, Clio nem foglalkozott velem, Adam pedig megint csak félmosolyra húzta a száját, és úgy méregetett, a négy lány pedig felváltva kezdett bele egy-egy mondókába. Látszik hogy ikrek! :)

- Akkor két nap múlva itt! - intett Audry a többieknek.

- Siess! Le fogom késni a buszt! - sürgettem. Adam-mal elindultunk. Egy idő után utolért minket ő is.

- Hát én itt lefordulok. - állt meg az egyik kereszteződésben. - A sulinál fogunk találkozni kettőkor! Rendben?

- Igen. - vágtam rá.

- Akkor sziasztok! - köszönt mosolyogva, és lefordult.

- Merre laksz? - kérdezte Adam közömbös hangnemben. Keze a zsebében pihent, és folyamatosan az utat bámulta. Hogy honnan tudom? Muszáj volt meggyőződnöm arról, hogy tényleg paranoiás vagyok-e, így hát szemmel tartom őt.

- Marylebone-ban. - adtam a rövid választ, mert úgy gondoltam, elegek neki az egyszavas válaszaim is.

- Elkísérlek. - szólalt meg pár perc csend után.

Körülbelül 20 perces buszozás, illetve 10 perc séta után az utcánkba értünk.

Az úton egy szót nem szóltunk egymáshoz. Olyan kellemetlenül éreztem magam, főleg amikor néha felé pillantottam, ő persze rögtön elkapta a tekintetem, és sunyin rám mosolygott. Ekkor úgy éreztem magam, mint régen Ádámmal. Te jó ég! Csak most esik le hogy még a nevük is ugyanolyan..

Ahogy egyre közeledtünk a házunkhoz, megpillantottam egy göndör hajú srácot.

- Harry? - mondtam, csak úgy magamnak, mire Adam felém pillantott, de nem néztem rá, hanem tovább meresztettem a szemem.

- Na végre, Nessza! - kiabált a göndör hajú. Igen, jól láttam, Harry az.

- Te itt? - kiabáltam és elkezdtem futni. Ahogy odaértem hozzá, rögtön megöleltem. Csak akkor vettem észre a többi srácot is, mikor elengedtem Harryt.

- Na asszem' én megyek.. - jegyezte meg Adam, mikor beért a házunk elé.

Nem akartam, de véletlenül szemtanúja lettem egy furcsa dolognak.

Adam egy szúrós pillantást vetett Harry felé, aki állta a tekintetét egy ideig, majd összehúzta a szemeit, és jó alaposan felmérte az előtte álló fiút, persze láthatatlanban, majd megvonta a vállát, és mosolyogva felém fordult.

- Kösz, hogy hazakísértél. - szólaltam meg semmitmondóan. Ha nem bír velem rendesen beszélni, akkor majd én is félvállról veszek mindent, ami vele kapcsolatos.

Adam intett egyet, majd tovább állt.

- Ti hogy hogy itt? - mosolyogva megöleltem a többieket is.

- Volt egy kis szabadidőnk, és gondoltunk elnézünk erre. - válaszolta Zayn.

- Akkor hát gyertek be! - indultam az ajtónk felé.

Adam miért hasonlít ennyire Ádámra? És mégis mi volt az a szemezős dolog Harry és Adam közt? Nem értem a pasikat, de eléggé elgondolkodtatóan viselkedtek...

Vajon ez is valaminek a kezdete? Na majd kiderül...