15.rész - Te vagy az utolsó támaszom minden problémában

ohaio, hoztam a kövi részt(: 

de a 16.-ikat csak 15 komi után hozom ! 

addig is sok szerencsét az összes felvételizőnek (yn) 

xx 

Hajnali kettő volt, mikor Harry visszahívott. Igaz, hogy már rég aludtam, de amint megcsörrent a telefonom, kipattantak a szemeim.

- Harry? - szóltam bele rekedtes hangon. 

- Lent vagyok az ablakod előtt. Van otthon valaki? - éreztem hangján hogy fáradt. 

- Nincs senki. Most végeztetek? 

- Alig egy órája. - nyögte és ásított egyet.

- Gyere előre, beengedlek. - mondtam és kinyomtam a telefont.

Magamra kaptam egy meleg pulcsit, és lerohantam a lépcsőn. Az egész házban sötétség uralkodott, ráadásul tök egyedül voltam, mivel anya éjszakás kétnaponta. 

- Szia - nyitottam ki az ajtót, és rögtön Harry nyakába borultam. 

- Jöttem, ahogy csak bírtam. - éreztem, ahogy elmosolyodik. 

- Annyira örülök, hogy itt vagy. Komolyan, ki vagyok. Bármit kérdezek bárkitől, soha nem kapok értelmes választ, még anyutól se. Már csak benned bízom. Te mindig itt vagy mellettem, még akkor is, ha mindenki hátat fordít. Annyira, de annyira hálás vagyok a sorsnak, hogy összekeveredtünk. - szemembe könnyek szöktek. Igaz, nem egy nagy tragédia történt velem, de semmit nem értek, és úgy érzem, hogy titkolnak előlem valamit. - Még mindig nem érzem magam idevalónak... - mélyeket sóhajtottam, még mindig Harryt ölelve.

- Melletted leszek, Te is tudod. - elhúzódott tőlem és rám mosolygott.

- Köszönöm. - teljesen megkönnyebbültem. 

Felmentünk a szobámba, és részletesen mindent elmeséltem nyár közepétől egészen a tegnapiig. Harry csak csendben bólogatott, majd a végén ennyit mondott: 

- Figyelj. Az élet nehéz, és mindig lesznek olyan emberek, vagy dolgok, amik még jobban megnehezítik. De csak rajtad áll, hogy a happy end érdekében miféle áldozatokat hozol. A másik meg; minden okkal történik. Biztos vagyok benne, hogy egy nap majd teljesen kisüt a nap feletted, s választ kapsz mindenre. - mosolygott - Addig is itt leszek, bármi ok nélkül. Készülj fel! - nevetett és adott egy puszit a számra. 

- Nem is tudom, mi lenne velem nélküled. - kuncogtam

Reggel 5-kor ment el Harry, én pedig pár órával később hulla fáradtan indultam el a suliba. Persze amint odaértem a tornaterem ajtajához, Regi kapott el. 

- Még hogy elmondasz mindent próba után? Olyan gyorsan leléptél Adam-mel, hogy alkalmam sem volt leállítani téged! - morgott 

- Neked is jó reggelt. Bocsi, csak valami fontosat akart mondani... De mindegy is. - ráztam a fejem - Ígérem ma elmondok mindent. Ha elfelejtem, akkor szólj rám! - ásítottam 

- Már tudom úgy is... - sóhajtott csalódottan - Csak nem tőled. 

- Eh? - kinyíltak a szemeim - Hogy micsoda? Mégis honnan? - na ne! Ez nem lehet! - Adam mondta el, ugye? Biztos ő volt! A szemét! - igazán dühös lettem Adam-re! Miért kell neki elregélni a dolgaimat másoknak?! Megfogom ölni! 

- Nem tőle.. hanem ettől. - mondta idegesen és az orrom alá nyomott egy bulvármagazint. 

Hitetlenül olvastam a sorokat. 

- Hogy micsoda? - abszolút ledöbbentett a ma megjelent újság címlapja. 

Egy lesifotó volt, rajta a házunkkal, és a házunkat elhagyó Harryvel.

- Mi? Ez nem létezik! Nincs az az isten, hogy mi lebukjunk! - tomboltam hisztérikusan - Most mégis mihez kezdjek?

- Én adtam pár jó tanácsot tegnap... Nem mellesleg, megmondtam. - lépett el mellettem Adam, s súgta halkan felém, úgy, hogy Regi ne hallja meg.

- Hát arra én is kíváncsi vagyok, mit fogsz tenni! - láttam rajta, hogy nem csak engem érintett rosszul ez az egész - De áh! - kapálózott a kezével dühösen - Mégis mit hittél? Hogy majd békén éldegélhettek kettecskén, a sajtót be nem vonva a szerelmi életetekbe? Harry is hova teszi az eszét?! Istenem! - fújtatott

- Rendben, nyugalom. - vettem egy mély levegőt, és lassan fújtam ki. - A nap végén beszélek Harry-vel, és megoldjuk. Ráadásul senki nem tudja, hogy valójában én vagyok az a lány, plusz a házból alig látszik valami.

- De még is van egy nagy gond... - Regi rámutatott a cikkben szereplő lakcímemre. 

- Ne máááááár... Holnap akkor egy rakás ember veszi majd körbe a házat, ugye? - húztam a szám

- Készülj fel, kislány. - veregette meg a vállam Regi, majd ott hagyott.

Egész nap ki voltam akadva, ráadásul Harry-vel is csak telefonon keresztül tudtunk beszélgetni.
- Láttam én is.. Na de figyelj. Van egy ötletem. - mondta Harry a vonal túlsó végén. Éppen egy rádióállomáson voltak.
- Na és mi az az ötlet? - kezdtem kíváncsi lenni.
- Azt még nem mondom el, de majd pár nap múlva megtudod. Addig is próbáld eltitkolni anyukád elől. Rendben? Elintézem én a dolgokat, a te feladatod csak annyi, hogy éld az életed, úgy mint eddig, és maradj távol Adam-től. Rosszban sántikál, érzem... - éreztem hangjában a megvetést.
- Ezzel újat nem mondtál. - sziszegtem - Most leteszem, mennem kell próbálni. Szia. - mondtam és kinyomtam a telefont.

- Skacok! - rohant be Rya a tornaterem ajtaján.
- Mi van, megint otthon hagytam a reggelimet? - nézett csodálkozva David, mire mindenki felnevetett.
- Utcai Zenészek Versenye MA!! - ugrott közénk, öccse beszólását figyelmen kívül hagyva, a képünkbe nyomva a telefonját, aminek kijelzőjén egy sms volt. - Ma a parkban 16 órától! Készüljetek fel! - mosolygott izgatottan.
- Micsodaaaaa? - visított Audry, mire Clio reflexből befogta a fülét. Hát igen, ez Audry...
- Háromkor ott tali. - mondta és kilibbent a tornateremből.

- Figyeljetek. - vette át a szót Adam - Nagyon nagy a tét! A legtöbbet kell magunkból kihozni a zsűri előtt. Azt, hogy kik a tagok, kivételes módon nem hozták nyilvánosságra, így fel kell készülnünk a legmeglepőbb esetekre is.

Félek, sőt rettegek a mai naptól. Bizonyítanom kell! Meg kell mutatnom a többieknek, hogy a sok őrültség ellenére is magam vagyok!