14.rész - Kérdésekre válaszok

heyho, wanduss visszatért :D

 most hozok egy részt, viszont a legközelebbit csak 21.-e után (felvételit írok :D)

remélem, sok-sok komit kapok majd:) 

xx 

Eltelt egy hét, mióta Harry megcsókolt... Még mindig alig hiszem el! Ha most valami irtó nagy fangirl lennék, minden bizonnyal azért lennék boldog, mert 'úristen, egy irtó helyes sztár barátnője vagyok', de a helyzetem egészen más! Ádám után azt hittem, soha többé nem találok rá a boldogságra, erre idekerültem, és mint valami derült égből villámcsapás, az életem a feje tetejére állt. Néha úgy gondolom, hogy ez rossz, és visszaakarok menni, de aztán rájövök, minden okkal történt és történik. E szerint akarok élni! 




- És akkor itt van egy szünet, majd a dobszóló... - ismertette a továbbiakat Adam. A suli tornatermében ültünk a lelátó alsó soraiban és éppen a stratégiát beszéltük meg. A tanárok szerint már csak pár nap lehet hátra a versenyig. Mindenki nagyon izgatott, alig bírunk megülni egy helyben Regivel. 
- Hé, Adam! Kihagytad azt a részt, amikor a leggyönyörűbb, legjobb hangú lány, vagyis ÉN - mutatott magára büszkén Layla - megörvendezteti a pórnépet azzal, hogy kiereszti aranyhangját pár perc erejéig! - szempilláit rebegtette Adam felé, aki lelegyintette. 
- Tudjuk Layla, hogy imádsz a középpontban lenni, de nem lesz szólód, akármennyire is szeretnéd. - vonta meg a vállát egyszerűen, mire Miss Perfect fújtatott egyet, majd olyan arcot vágva, mintha éppen most halt volna meg valamelyik családtagja, elhagyta a termet. 
- Összetört. - mondta Regi, mire az ikrek felnevettek. 
- Nem róla szól minden... - tette hozzá Adam, és a végén rám nézett... Mintha csak nekem célozta volna. Rémisztő! Mióta van barátom, azóta még bunkóbb és titokzatosabb velem. Kiakasztó! Komolyan...


Még párszor elpróbáltuk a dalt, Layla nélkül, mivel ő nagysága nem volt hajlandó visszajönni, utána pedig egy kicsi szünetet tartottunk.
- Na, kérleeekkk... - nézett rám kiskutya szemekkel Regi. Tudtam mit akar. 
- Nem, Regi, megígértem neki, hogy nem árulom el a személyazonosságát! - vágtam rá rutinból azt, amit már ezredszerre ismételtem neki. Már egy hete ezen veszekszünk, mióta a fülébe jutott - hála anyának -, hogy pasim van. - Amúgy is szívbajt kapnál, ha megtudnád, ki is Ő valójában... - csúszott ki hirtelen a számon. 
Regi arcán egy "lebuktál" féle mosoly jelent meg. 
- Mesélj csak... Innen nincs visszaút! - tette csípőre a kezét, szélesebb mosolyra húzta száját, amivel egyre jobban azt éreztette velem; tényleg nincs visszaút.
- Jól van. - adtam meg magam végül - Ha vége a próbáknak, akkor elmondok mindent, de titokban kell tartanod, rendben? Nagyon bizalmas infó, ami akkor, ha kitudódik, biztos szétrombolja a szerelmi életem! - néztem rá halál komolyan, mire bólintott.
- Bennem megbízhatsz! Tudod te is. - mosolygott lágyan 


Szünet után végre Layla is visszatért, és eltudtuk együtt próbálni a dalt, majd végül le is mértük stopperrel, hány perc. 
- Öt perc, 46 másodperc.. Egész jó. - vigyorgott David.
- Szerintem akkor mára vége is. - állt fel az erősítők melletti székről Adam, a gitárját betette a tokba, majd a hátára kapta. - Nessa, tudnánk beszélni kicsit? Egy pillanat az egész. - mondta közömbösen, mire szívem egy nagyot dobbant. 
- Öhm... - hirtelen nem tudtam mit mondani. Gyorsan felkaptam a táskámat. - Persze. - és utána eredtem. 


Kint elég hűvös volt, és mivel én hülye csak széldzsekit hoztam, eléggé fáztam. Láthatólag ezt Adam is észrevette, mert felkuncogott.
- Nem változtál sokat... - egész halkan mondta. Nem változtam sokat? Mármint mihez képest? Áh, mindegy.. Soha nem értettem meg Adam-et. Mikor az első napomon a szökőkútnál találkoztam vele, végig mosolygott, és engem nézett, ám mióta egyik nap hazakísért mikor ott voltak a fiúk is, és találkozott Harry-vel, volt valami furcsa kettejük között... Azóta velem is máshogy bánik. 
Egymás mellett álltunk, és mindketten előre meredtünk. Egy kis idő után megszólalt:
- Próbáld elhessegetni a rózsaszín felhőket, Nessa, mert nem lesz jó vége... - hűvös volt. Nagyon. - Te neked tényleg nem tűnt fel? Túl hamar kaptad meg a boldogságot... Hidd el, zsákutcába fogsz futni, de onnan nem lesz visszaút. - érthetetlenül felé néztem, de még csak felém se fordult. 
- Na álljunk csak meg egy pillanatra! - álltam elé mérgesen. - Itt mondod nekem, hogy mit csináljak, hol ott gőzöd nincs semmiről, de te csak mondod a magadét, és elvárod, hogy e szerint cselekedjek? Most komolyan? - nagyon mérges lettem! Mit képzel magáról? - Igen is, szenvedtem én a saját boldogságomért eleget! Meg amúgy is, ki vagy te, hogy kioktatsz az ilyenekről? Mikor idekerültem, elsőre szimpatikus voltál és viszonylag segítőkész, erre mikor találkozol Harryvel, rög... - kipattantak a szemeim. Olyat mondtam, amit nem kellett volna... Ajajj! 
- Hmm... Végre alátámasztottad. - közölte semlegesen. 
- Istenem! - morogtam - Rendben, kimondom, Harryvel jöttem össze! Na és akkor mi van? - vontam meg a vállam - Nem is ismersz engem! Mi közöd van neked az én dolgaimhoz? Az első pár napban még jó fej voltál, aztán a Harryvel való találkozásod óta meg furán viselkedsz velem, állandóan megjegyzéseket teszel, és nem akadsz le rólam! Mondd már meg, hogy mi a francot akarsz tőlem? - hisztérikusan vágtam a fejéhez.  
Egy 20 centivel lehettem alacsonyabb nála, de amint egy lépéssel közelebb lépett hozzám, jobban meg kellett emelnem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Tudod, mit szeretnék? - kérdezte egyenesen a szemembe nézve.
- Nem, de szeretném, ha békén hagynál, és hagynád, hogy éljem az életem! - morogtam, és legszívesebben elfutottam volna, de nem ment. Nem bírtam! Mintha csak a lábam földbe gyökerezett volna. 
Adam egészen lehajolt az arcomig, mire elkapott a félelem. Azután egy másodperc alatt odaért az ajkaimhoz, és övét az enyémre tapasztotta.
Lehunyt szemekkel csókolt, én meg totál ledermedtem. Pár másodperc után elhúzódott.
- Azt akarom, hogy még most felejtsd el Harry Edward Styles-t! - hangja igen határozott volt, szemei pedig ridegek. - Ha kell, messzebbre is elmegyek, csak azért, hogy elszakítsalak tőle. Ezt jegyezd meg! Ha nem akarsz szenvedni, akkor most szakíts vele! - mondta, majd megfordult, és elindult a buszmegállóhoz.
Ijedten kaptam az ajkaimhoz... Most tényleg megcsókolt? Hogy mondom ezt el Harrynek?

*****

Mikor hazaértem, mindent elmeséltem anyának, aki furcsa mód, nem sokat beszélt, inkább csak bólogatott. Általában ha bármi problémám van, akkor anyuhoz fordulok, és ő segít, de most csak csendben hallgatott. 

- És akkor azt is mondta, hogy 'semmit nem változtam'... Nem értem! Szerinted mire érhette? - próbáltam a miértekre választ találni, de anya nélkül egyáltalán nem ment! 

- Tudod kislányom, szerintem ejtsd a témát. - állt fel a kanapéról és a konyha irányába indult. 

Ez most komoly? Egy mondattal elintézni a dolgot? Felfogta egyáltalán, hogy mi történt velem egy órával ezelőtt? Ráadásul semmi olyat nem fűzött hozzá, mint például, hogy : Nyugi, összeillesz Harryvel, felejtsd el amit Adam mondott! 

Már csak egy ember maradt, akire támaszkodni tudtam, és az Harry volt. 

Felbaktattam a szobámba, és levágódtam az ágyra. Kezembe vettem a telefonom, és Harryt kezdtem tárcsázni. Nem vette fel, így hát hagytam neki egy üzit a hangpostájára.

- Szia. Figyelj, ha van időd, akkor hívj vissza. Fontos! Körülöttem mindenki teljesen őrült, és úgy érzem, titkolnak valamit... Senkiben nem tudok már bízni, csak Benned! Kérlek.. Biztos tudsz a kérdéseimre választ adni!