heyho kedves olvasóim :) hát... Summer '11 utolsó felvonás! holnap már suli :D te jó ég! :D komolyan mondom, hogy már ennyire közel vagyunk a 11/12-es tanévhez, már várom :D de tényleg. amúgy is végre elballagok év végén *-* na nem rizsálok tovább :D mivel nem tudtam mit csináljak ezen a napon, hoztam a részt!! : D a kövit 10 komi után dobom fel ;) na puszi és jó olvasást♥
- Nessza! Lassan kelni kéne, hogy el tudjunk időben indulni! - rázogatott suttogva anya, mire nyögtem egyet.
- Anya. Nem értem miért kell nekünk ma is 3-kor kelni... - ásítottam egy óriásit, és a szememet dörzsölve felültem. Nagy szerencsémre a megmaradt kanapémat is elvitték a költöztetők, így már egy hete a földön alszom.
- Fél három van csak. - jegyzete meg halkan
- Hogy mi? - hüledeztem, és abban a pillanatban minden álmosság kiment a szememből - Ugye tisztában vagy vele hogy sehova, ismétlem SEHOVA nem sietünk? Mehettünk volna egy délutáni géppel is! - estem neki félálmomban.
- Vegyél kicsit vissza magadból. - váltott komoly hangnemre - Igen is, szükségünk van két és fél hónapra, mert nagyon nagy a ház, és csak hárman vagyunk, jobban mondva ketten, akik betudják az egészet rendezni, mert apádnak dolgoznia kell a nyáron! - ismertette a dolgokat.
- Jól van. - morogtam miközben lerúgtam magamról a pokrócomat és nagy nehezen felálltam.
- Készülj el rendesen. - mondta és ott hagyott a most már teljesen üres szobámban.
Elsősorban odahúztam magamhoz a laptopomat, és felmentem facebookra. Nem, nem vagyok ennyire kocka, hogy faceval fekszek, faceval kelek. Egy üzenetet vártam.
Izgatottan jelentkeztem be a közösségi oldalra, és amikor megláttam hogy van két üzenetem, a szívem egyre gyorsabban vert. Pillangókkal a gyomromban nyitottam meg őket. Mindkettő Tőle jött.
Ádám Kenesei: Komolyan London? Ezt most halál komolyan mondod? Ja, és köszönöm hogy voltál kedves szólni nekem mindenről. Jól esett tegnap megtudni hogy holnap elhúzol. Köszönöm, igazán jól esett.... Tényleg....
Kenesei Ádám az egyik évfolyamtársam, aki egyben az exem is. Tudjátok, ez a tipikus első nagy szerelem, amikor mindenfélét ígérgetünk egymásnak, majd egy hülye félreértés miatt megszegjük az 'örökké együtt maradunk' ígéretünket. Bár végül minden tisztázódott, nem volt erőm újra kezdeni! Ez történt három éve. Ő azóta se képes lemondani rólam, és nagyon én se... De most, hogy pár óra múlva már hivatalosan is az Egyesült Királyságban fogok élni, úgy érzem jól döntöttem mikor folyamatos nemet mondtam neki!
Kicsit elszomorodva nyitottam meg a következőt.
Ádám Kenesei: Bocsi, kicsit túlzásba vittem... :/ De tudod milyen rosszul esett? El sem tudtam tőled búcsúzni! Mondd meg Nessza, miért kínzol ennyire?
Most költői próbált lenni?
Már éppen hogy csuktam volna le a gépet, valami csipogást hallottam. Ezer közül is megismerem. Facebook chat.
Ádám Kenesei: Szia. És boldog szülinapot.
Hirtelen nem tudtam mit tegyek... Ha most visszaírok, akkor csak még jobban fog fáj nekem is, és neki is... De ha nem írok vissza, az bunkóság, nem?
Nessza Kiss: Jó reggelt. Köszönöm.
Végül ráírtam. Bár tudtam, nem lesz egy könnyű menet elköszönni tőle, de rá kellett írnom!
Ádám Kenesei: Miért nem szóltál hogy költözöl?
Ettől féltem, hogy megkérdezi! Miért ilyenek a pasik? Megnehezítik a dolgunkat...
Nessza Kiss: Te is tudod a választ...
Ádám Kenesei: Értem. Szóval azért nem szóltál, mert elromlott a neted, a telefonodból kitörlődött a számom, és nem tudtál felhívni, se üzenni, ráadásul eltört a lábad és nem tudtál eljönni hozzám :)
Hajnali háromkor is viccelős kedvében van. Megőrülök tőle!
Nessza Kiss: Na ne humorizálj itt nekem.
Ádám Kenesei: Jól van, nyugi. Ismerlek már, hogy tudjam a hülyeségeid okát...
Nessza Kiss: Ezt most nem veszem magamra, ha nem gond.:)
Ádám Kenesei: Mikor indultok?
Vettem figyelmen kívül az előbbi üzenetet.
Nessza Kiss: Azt hiszem négy óra körül. :D
Ádám Kenesei: Bolond szülők gyerekeként nehéz az élet, ugye?:)
Nessza Kiss: Pontosan!:D
Ádám nem csak engem ismer jól, hanem a szüleimet is. Hát mit is várhat el az ember a gyerekkori legjobb barátjától?!
Ádám Kenesei: Nessza, nagyon szépen kérlek, legalább egy sms-t küldj ha leszáll a gép, rendben?
Eltudtam képzelni az arckifejezését, ahogy előveszi a 'kérlek-szépen' pofit, és a mélykék szemei csak úgy csillognak. Na ez az a dolog, aminek nem tudok ellenállni!
Nessza Kiss: Rendben:)
Ádám Kenesei: Megígéred?:D
Nessza Kiss: Meg:)
- Nessza! Majd gépezel máskor, készülődj! - kiabált be anya. A szülők tényleg mindent hallanak és látnak?
- Okéééé. - adtam a választ, majd elköszöntem Ádámtól és kikapcsoltam a gépet.
*** A repülőn, úton Londonba ***
Jó reggelt:D Mikor érkeztek meg? Ja, és boldog szülinapot!:D- olvastam Harry sms-ét.
Kb. még egy óra. Miért kérdezed?:) Amúgy köszönöm:) -válaszoltam.
Hát azért, hogy mikorra várjam a 'megérkeztünk, még élek' sms-t!:D
Értem. :D Tényleg annyira kár hogy nem tudunk találkozni :(
Igen, az, de nem tudunk mit csinálni :S
Stúdióban vagy? Mert ha igen, akkor nem zavarlak!:)
Igen, de most szünetet tartunk, szóval nem zavarsz.:D
Még egy ideig sms-eztünk, majd menni kellett.
Én bedugtam a fülest a mp4-be, és zenét hallgattam.
Én bedugtam a fülest a mp4-be, és zenét hallgattam.
A nevem Kiss Anna Vanessza , pontosan ma lettem 16 éves, és éppen Londonba tartunk. A Marylebone-ban élt nagymamám házát vettük át John bácsitól, aki nagyi gyerekkori barátja. Egy suli miatt megyünk Angliába, pontosan egy zene és drámatagozatos iskolába, ahol gitározni fogok. Papám és mamám is odajártak, ezért is fontos számomra hogy én is ott tanulhassak.
- Nessza. Fogd a cuccaidat, mindjárt leszállunk! - fordult hátra hozzám anya, mivel apával csak előttem kaptak helyet.
- Rendben. - válaszoltam és elkezdtem összeszedni a dolgaimat.
Másfél órával később már a ház ajtajába próbáltuk beletörni a kulcsot.
- Hogy a francba nyílik?! - mérgelődött apa és tovább próbálta kinyitni a nyílászárót anyával, miközben én nagyban sms-eztem.
apáék itt szenvednek:D annyira vicces! - írtam Harrynek, aki szinte rögtön válaszolt is.
képet, képet! :D
szemétség lenne, nem gondolod?:D haha
- Nessza, borzasztóan örülnénk, ha erőt vennél magadon, idejönnél, és segítenél egy kicsit! - nézett rám apa totál kikészülve.
Felnevettem, majd zsebre vágtam a telefonomat, és odaléptem közéjük.
- Kulcsot. - nyújtottam a kezemet apa felé, mire ő durcásan belevágta.
- Valami hosszú, és vékony dolgot kérek. - tettem ki a tenyerem anya felé. Egy ideig kutakodott a táskájában, majd előkapott egy hosszú, vékony, vasszerű izét. Először furcsán meredtem a tárgyra, majd lehajoltam, és egy pillanat alatt kinyitottam az ajtót.
Apa és anya egymásra, majd rám néztek értetlen arckifejezéssel.
- Profi vagyok. - vontam meg a vállam, és átléptem a küszöböt.
Este 11-re sikerült behordanunk a dobozokat, és az előszobát, illetve nappalit berendeztük.
hullaaaa vagyoook. - küldtem az sms-t Harrynek
na?:D hogy haladtatok?
egész jól. nappali és előszoba kipipálva :) holnap elmegyünk bevásárolni cuccokat, majd jön a fürdő és az emelet:D
amúgy megadod a címedet?:) csak hogy ha majd lesz időnk, akkor tudjuk hova kell menni meglátogatni a hölgyet:)
Megadtam a címünket és elköszöntem Harrytől, mikor éppen jött egy üzenetem.
Ígérgetsz, ígérgetsz, de soha nem tartasz be semmit.:)
Francba! Megígértem Ádámnak hogy írok ha leszálltunk!
Máskor próbálj már nem emlékeztetni a múltra, köszi... :)
Ez csak egy tény. És a tényeket nem lehet letagadni ;)
Régebben is az volt a szokásom, hogy mindent megígértem neki, de állandóan kiment a fejemből. Plusz egy ilyen feledékenységem miatt adódtak félreértések, és azok kezdeményezték a szakítást is.
Bocsánat, bocsánat. Tudod, hogy mindig, mindent elfelejtek!:D Amúgy élek és virulok, és ebben a pillanatban megyek is aludni, úgyhogy szia. :) - ezzel le is zártam a mai napomat.
*** Másnap reggel ****
- Nessza! - hallottam anya hangját a bejárati ajtóból. Álmosan felültem és körbe néztem. Sikeresen elaludtam a nappali kanapéján.
- Igen? - nyújtózkodtam ásítozva.
- Téged keres öt srác! - mondta, mire kipattantak a szemeim. Csak nem...?
- Úr isten! A hajam hogy áll! - tapogattam a fejemet - És a ruhám. Meg nem fürödtem! Te jó ég! - siránkoztam - Mondd azt, hogy nem vagyok itthon! - kiabáltam, mire az ajtó felől nevetésre lettem figyelmes. - Ajj.. - morogtam, és úgy ahogy voltam, odalépkedtem anya mellé.
- Hello Nessza! - mosolygott rám Harry Styles. Morcos arcomra egy nagyon nagy mosoly ült ki, és irtó boldog voltam.
- Áhh! - ugrottam mosolyogva Harry nyakába. - Te jó ég! Komolyan eljöttetek ide?? - hüledeztem mosolyogva, és a többi srácot is megöleltem. - Ráadásul nem a stúdióban van dolgotok? - csodálkoztam, mire elmosolyodtak.
- Harry barátunk irtó jól tud hazudni. - kacsintott Zayn vigyorogva.
- Ők kicsodák? - rángatta meg a felsőm alját anyu.
- Oh. - fordultam felé - Szóval srácok, ő itt anyu. - mutattam be a fiúknak - Aki nem tud angolul - tettem hozzá hirtelen, mikor már nyitották volna a szájukat.
- Anya. Ők itt a One Direction tagjai. - mosolyogtam, mire anyu elképedt arcot vágott.
- Az a One Direction? - nézett rám hitetlenül. Bólintottam. - Fiatalok... - ezzel ott is hagyott minket.
- Lenne kedved eljönni velünk erre, arra? Körbevezetnénk. - ajánlotta fel Louis, mire bólogatni kezdtem.
- Felőlem mehetünk, csak adjatok fél órát. - mutattam végig magamon, mire felkuncogtak. - Addig gyertek be. - invitáltam őket a nappaliba.
El sem hiszem! Tényleg itt vannak a házamban... Tisztára, mint egy film!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése