17.rész - Az álmokért tenni kell, nem? ~ PART I.

halihó :D ahogy látjátok, megújult egy kicsit a dizájn, remélem tetszik :) úgy gondoltam, elkezdem írni a részt, mert sokan vártátok már, így hát azt mondom, csapjunk bele a lecsóba :D 

a részről még annyit, hogy nem éppen ez volt életem legboldogabb napja, és az irtó jó kedvem lehet kihat a részre is, előre is bocsánat ♥ ja, és a Simonos részeknél is bocsi, de egyszerűen nem tudom utánozni azt, ahogy ő véleményt mond :"D
próbálom hozni a következőt minél hamarabb! xx 

A szívem a torkomban dobogott, és izzadni kezdett a tenyerem, ahogy megláttam Harry-t, mellette Louis-t, mögöttük Zayn-t, Niall-t, és Liam-et. Hirtelen elfelejtettem hol vagyok, és szüntelenül a Mr. Répával beszélgető Harry-t bámultam. Mégis mit keresnek itt?! Totál ledöbbentem.

- Na ne... - hüledezett Regi. - Ez most tényleg komoly? Vak vagyok, vagy ők tényleg a One Direction?! - Úgy látom, nem csak engem taglózott le a fiúk látványa. Tisztán emlékszem még, hogy ismertem meg Regit. Pont együtt szórakoztam a srácokkal, mikor egy csapat lány támadott le minket. Akkor és ott Regi is ott állt a sikongató fangirlök között, és bármit megadott volna egy Zayn-el való közös képért. És most pedig ott áll tőle pár méterre... Szerintem nem kell mondanom, mennyire bezsongott, bár még egy kicsit hihetetlennek tűnt ez számára. Az én szemszögemből pedig úgy néz ki ez az egész, hogy a pasim előtt kell nyilvánosan zenélnem. Ha eddig nem lettem volna elég szégyenlős, akkor most még egy ovis is jót nevetne rajtam.

- Izgulsz? - kérdezte félszegen elmosolyodva. Bólintottam, majd kínosan felnevettem.
- Kicsit azért bánt, hogy én erről nem tudtam - vallottam be őszintén - Felkészülhettem volna legalább, ha elmondják, hogy ők lesznek a zsűrik... Főleg, hogy egy újság címlapján van a házunk. Félek - húztam el a számat, mire Regi biztatóan mosolyogva megsimította a vállam.

- Melletted vagyunk - jelentette ki, mire körbe néztünk, majd mosolyogva vettük tudomásul, hogy igazából a többiek még semmit nem tudnak.- Legalábbis én biztosan. 

- Köszönöm - suttogtam, és bíztam benne, hogy ezzel nem fogom kihasználni Regit, és a srácokat. 

- Akkor hát, szeretném bemutatni a zsűrit - állt vissza a színpad közepére Tom, és vigyorogva a zsűri felé nézett. - Simon Cowell - mondta miközben Simon felé mutatott, mire az felállt. - A One Direction tagjai: balról Liam, Harry, Louis, Zayn és Niall - folytatta, és a fiúk sorra intettek, vagy biccentettek egyet. 

- Most már kezdek izgulni. - Csodálkozva néztem a hang irányába, és meglepődve bámultam Layla-t. Hogy mit mondott? 

- Izgulsz?! Vagy csak félrehallottam? - szólaltam meg hirtelen. Furcsa mód Regit nem izgatta Layla kijelentése. Fura.
Layla arcára egy kisebbfajta döbbenet ült ki. Szerintem észrevette, mi csúszott ki a száján pár másodperccel ezelőtt. 

- Félrehalhattad - vágta rá rögtön, mire elmosolyodtam. Lehet, hogy Layla, a tökéletesség élő megtestesítője izgul?! 

- Akkor hát kérnénk az első csapatot, hogy jöjjenek fel és zúzzák szét a színpadot! - folytatta Tom, majd a négy lányból és két fiúból álló csapat felbotorkált. Az egyik srác beült a dobok mögé, a másik srác és egy lány beállt egy-egy mikrofon mögé, míg a két másik csaj - akik nem mellesleg irtó jó cuccban voltak - gitárt ragadtak, majd elkezdték a dalt.
Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mik lehettek a dalok címei, de valami irtó jó volt! Ők is egy medleyt csináltak, és az összhang is tökéletesen megvolt közöttük. Amint befejezték a dalt, látszott az arcukon, hogy mennyire megkönnyebbültek. A véleményezést Simon kezdte. Mit ne mondjak, volt benne meleg is és hideg is egyaránt, de úgy összességben elég jó kritikát kaptak. Mondjuk nem akárkiről beszélünk, hanem Simon-ról. Így gondolom elképzelhetőbb a helyzet. Utána a fiúk következtek, akik röviden megdicsérték őket, majd megköszönték a részvételt. Sok szakmai tapasztalattal gazdagodtak, mondhatom. 

Úgy egy fél óra múlva mi kerültünk sorra. Felmásztunk - szó szerint - a színpadra, és mindenki elfoglalta a helyét. Én és Adam leültünk egy-egy székre, és az ölünkbe vettük a gitárunkat, míg Layla és Regi a mikrofonjaik mögé állva lelkiekben felkészültek. És aztán egyszer csak valami olyan történt, amire soha nem gondoltam volna. Layla egy pillanat alatt elém állt, kezében a mikrofon állvánnyal, amit beállított elém, végül rátette a mikrofont.

- Ez.. most.. nem értem - néztem rá döbbenten. Mégis mit akar?

- Azt akarom, hogy énekelj - suttogta - Mindenki azt akarja - tette hozzá gyorsan, mire még jobban ledöbbentem. Gyorsan körbepislantottam, és mindenhol vadul bólogató fejeket láttam. 

- Ööö.. de hát én nem tudom mikor kell belépni... - húztam a szám idegesen, de mindketten tudtuk, hogy ez csak kifogás. Nagyon is jól tudtam, mikor és hol kell belépni. 

- Hajrá - mosolygott rám, majd gyorsan odaugrott Regi mellé. Azt hiszem, nincs más választásom. Akármilyen furcsa is Layla és a többiek viselkedése, ha ezt akarják, rendben.
Sokat nem ellenkezhettem, mert másodperceken belül elkezdtük a dalt. 

Az első kb. két perc remekül ment, és már kezdtem megnyugodni, mikor hirtelen Regi és Layla elhallgatott, mintha csak előre megbeszélték volna. Konkrétan belém fagyott egy másodpercre az énekhang, de mivel a műsort csak nem állíthattuk le, így kénytelen voltam egyedül befejezni a dalt, ők pedig átvették a vokalisták szerepét.
Kösz, lányok. Élveztem ezt az egy perc hírnevet. De tényleg...

- Remek volt, köszönjük - mondta a produkciónk végén Simon mosolyogva. - Különösen tetszett, mikor a végén egyedül énekeltek, alatta meg ment a vokál. Így nem volt olyan unalmas, bár gondolom improvizáltatok. - telibe trafált, ugyanis magamtól eszem ágába se egyeztem volna abba, hogy énekeljek. Inkább elásnám magam élve. - És ez jó pont, - folytatta - ugyanis akár egy énekesnek, akár egy zenésznek felkészültnek kell lennie, hogy bármikor, és bárhol korrigálni tudja az esetlegesen fellépő hibákat. Erre a legjobb módszer az improvizáció. És hát valljuk be, elég gáz lett volna, ha leállt volna a műsor, csak mert a barna hajú lány nem kapcsol. - Szőke vagyok, szőke!! Istenem, mikor veszik már észre? Jó, sötétebb szőke, sőt, inkább barnába hajló, de nem barna! Kikérem magamnak! - Szóval gratulálok, szép, összeszedett produkció volt, élveztük - mosolygott, majd átadta a szót a fiúknak. Legelőször Niall szólalt meg.
- Egyetértek Simon-nal, nagyon élvezetes volt ez a műsor, és külön tetszik, hogy pörgős volt, több hangszer volt benne, szóval én nagyon élveztem. Köszönjük. - És Niall-höz hasonlóan a többiek is körülbelül ezt mondták el. Igazán bőbeszédűek...

Úgy másfél, két óra múlva az összes versenyző meg lett hallgatva, majd Tom állt fel újra a színpadra.
- Rendben, azt hiszem a versenyzős része a mai napnak lezárult. - Hangos tapsolás és fütyülés vette kezdetét. - Most pedig következzen egy fél órás szünet, mialatt a zsűri is kifújja magát, és eldöntik, ki nyeri a 22. Utcai Zenészek versenyét! - mosolygott, majd mindenkit szétszéledt.
- Azt hiszem keresek egy nyugisabb helyet... - szóltam Audry-nak, aki éppen önfeledt beszélgetett valami popsztár új albumáról Clio-val. Bár azt hiszem Clio-t nem éppen kötötte le.. Na mindegy. Remélem azért meghallotta, amit mondtam.

Az embertömegből kikeveredve elindultam egy kis ösvényen, ami a parknak egy amolyan erdős része felé vezetett. Nagyon nyugis hely volt, tetszett. Főleg így a nagy felhajtás után. Konkrétan alig kaptam levegőt, olyan sokan voltunk.
- Végre. Megvagy. - Hallottam egy megkönnyebbült hangot a hátam mögül. Megfordultam, és elterveztem, hogy rámosolygok Harry-re, de valahogy nem sikerült. Helyette inkább szikrákat szórtak a szemeim.
- Igen, nagyon szépen köszönöm, hogy szóltatok erről az egészről. Szívbajt kaptam, mikor megláttalak titeket! Tudod te mekkorára nőtt a lebukásunk veszélyfaktora? Ki tudja hány inkognitós lesifotós rejtőzködik a versenyzők közt! - fakadtam ki, amit Harry egy lágy mosollyal nyugtázott.
- Üldözési mániád van - nevetve közelített felém, és mikor odaért, megállt előttem.
- Haragszom rád - jelentettem ki egyszerűen, közömbös hangon. Erre ő lehajolt, és egy villámgyors csókot nyomott ajkaimra. Bizsergés futott át testemen, a gyomromban éldegélő kedves kis pillangóim is felébredtek, és bár csak egy apró csók volt, mégis őrületes módon égett a szám Harry ajkai nyomán - Ettől nem fogok megbocsátani - mondtam ki olyan magabiztosan, ami még engem is meglepett.
- Nem az a célom... - mosolygott - Amúgy meg nincs okod haragudni rám - mosolya vigyorrá alakult, és biztos voltam benne, hogy már megint tervez valamit.
- Elég jól ismerlek már ahhoz, hogy tudjam, valami terved van. Kérlek, csak mondd azt, hogy a címlapra kerülésünkkel kapcsolatos. - Lelkiekben már felkészültem a nemleges válaszra, esetleg arra, hogy egyáltalán, semmilyen választ nem kapok.
- Talált, süllyedt - vigyorgott tovább - De erről majd később. Meglepetés
- Félek... - csúszott ki a számon, és akarva-akaratlanul, de elkomorodott az arcom. Harry rám nézett, és elnevette magát.
- Nyugalom - mosolygott felém - Nem lesz olyan szörnyű. Ígérem.
- Pont ettől félek... - sóhajtottam
- Nyugi, nyugi. - mosolygott továbbra is - Egy remek ötletem van... - bizonygatta továbbra is, de ez inkább úgy hangzott, mintha saját magát próbáltam volna megnyugtatni az igazáról. Tényleg féltem. Komolyan...
- De most szerintem menjünk vissza. Én előre megyek, egy másik irányba, te meg szépen vissza mész Adam-mel. - Amint megemlítette Adam nevét, a levegő szikrázni kezdett, én meg csodálkozva néztem a park felől érkező fiúra. "Mégis mit keres itt?" nézéssel meredtem Harry-re.
- Én hívtam. Túl nagy a lebukás veszélye, hogy ha ketten mennénk ki az erdőből. Lényegtelen, hogy két irányból és egyedül, tudod milyenek a paparazzók... - súgta
- Rendben.
- Jókor érkeztem? - állt meg előttünk zsebre dugott kézzel Adam, és érdeklődve figyelte a beszélgetésünket.
- Mehetünk - vágtam rá, és olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehetséges, elakartam tűnni innen. Valami furát éreztem, és ez nem tetszett. Remélem nem Harry ötletével kapcsolatos... Áhh, megakarom tudni, mit talált ki! Most!
Szép lassan, beszélgetve (főleg a zenélésről beszéltünk), visszabotorkáltunk a többiekhez.
- Na végre, Nessa. Azt hittem elmenekültél - nevetett fel "gonoszan" Layla. A színpadi kis jelenetét biztos csak álmodtam. Kizárt, hogy ez a lány kedves legyen velem! Biztosan valami hátsószándékkal tette azt, amit.
- Igen, elmenekültem. Tudod, milyen nyuszi vagyok - helyeseltem, csak azért, hogy Miss Perfect ne tudjon hol belém kötni.
- Nos, emberek; kedves versenyzők, és nézők. Most pedig indul a visszaszámlálás... 10 perc, és megtudjuk a végeredményt - mosolygott a mikrofonba Tom.
Elnéztem a zsűri asztala felé, ahol már ott volt Harry, és nagyban beszéltek. Gondolom a nyertesen veszekszenek. Legalábbis ahogy Zayn karmozgatásából, Niall szomorú arckifejezéséből, Liam komoly fejéből látom.


- Ééés... - hallottuk meg Tom hangját. - Megvan a nyertes csapat... - Mindenki izgatottan meredt a színpad felé, ahol Tom már a nyertes csapat nevét rejtő borítékot szorongatta. Feszülten vártuk, hogy kimondják a nevet, de ekkor a kedves kis házigazda, amilyen jó fej, úgy gondolta, kicsit az agyunkra megy, és húzza az időt - De előtte ismertetném a nyereményt! - mosolygott, mire mindenki hangosan felsóhajtott. - A nyereménynek, ahogy gondolom ezt már kitaláltátok, köze van a One Direction-höz.
Hogy micsoda?? 
Teljesen leblokkoltam, és meglepődve néztem a fiúk felé. Persze a többi versenyző, főleg a lányok hangos sikításba kezdtek. Miért érzem úgy, hogy ennek nem lesz jó vége?!
- A nyertes csapatból a One Direction tagja kiválaszt hármat, Simon pedig egy tagot. Így ők négyen a One Direction-nel tarthatnak az egy éves amerikai turnéjukon, ami Szilveszter estéjén kezdődik.
- Úgy gondoljuk, hogy ez nagyon nagy lehetőség lenne az ifjú zenészek számára. Természetesen csupán háttérzenészként lennétek tagjai a csapatnak. Tudjuk, kicsit furcsán hangozhat, hogy egy bandának lesznek háttérzenészei, de újításokat akarunk belevinni a fiúk produkciójába, és mondjuk Niall-nek elég nehéz lenne gitárral a kezében táncolnia - nevetett fel Simon, mire nekem megint csak elkerekedett a szemem.
- És akkor a nyertes csapat... - a levegőben keletkező feszültséget csak úgy tapintani lehetett. Soha, de soha az életben nem izgultam még így ennyire! Ebben biztos vagyok! - A Zeneakadémia Utcai Zenészeeeiii!!! - kiabálta a mikrofonba, mire Audry felsikoltott, Regivel hitetlenül egymásra néztünk, majd egymást megölelve kezdtünk el ugrálni, Adam és David kezet ráztak, és egy amolyan "szép volt tesó" öleléssel letudták az egészet. A többiek is nagyon megörültek, bár ők kevésbé annyira, mint mi.
- Gratulálunk! - mosolyogva állt fel Simon, és megtapsolt minket, ahogy a többi versenyző és néző is tette. - Kérném, hogy a csapat minden tagja fáradjon ide, és elmondjuk a többit.

- Gratulálunk - állt fel Liam, és kezet rázott mindenkivel, utána a többi srác is így tett, és rajtam meg konkrétan keresztül néztek. Na, kösz. Harry legalább egy mosolyt megtudott ereszteni...
- Ugye mi közületek csak hármat választhatunk ki, egyet pedig Simon fog - ismertette Zayn - A mi döntésünk alapján szeretnénk, ha az egy éves amerikai turnénk alatt háttérzenészként a segítségünkre lenne Nessa, mint gitáros, Layla és Regi, mint énekes - mosolygott, mire egy óriásit dobbant a szívem. Szóval ez volt Harry ötlete? Ránéztem, mire ő alig észrevehetően felém kacsintott. Igen, ez volt a terve, semmi kétség.
- Akit pedig én választottam ki, úgyszintén gitározni fog, mint Nessa. Adam, szeretnénk téged felkérni, hogy legyél tagja a csapatnak erre az egy évre. - Tökre hivatalosan beszélt Simon, de én inkább azzal voltam elfoglalva, hogy Adam-et felkérik, minket meg szinte utasítanak. Jó, mondjuk kizárt, hogy nem mentünk volna bele ebbe az egészbe! Alig hiszem el! A felvételi lapjaimon milyen jól fog már mutatni ez az egy éves kis szakmai tapasztalatszerző túrám.
- A többieknek pedig annyit tudok mondani, hogy nagyon jól összehangolt volt a csapat, és ahhoz, hogy ilyen profi előadást hozzatok össze, nektek is jelen kellett lenni. Biztos vagyok abban, hogy fényes jövő elé néztek - biztatta a kicsit letört társainkat mosolyogva Zayn, amire azt hiszem a fiúk kivételével mindenkiből előtört a fangirl. Mondjuk ki tud ellenállni Zayn őrjítően szexi pillantásának, vagy mosolyának? Senki. Még én sem, annak ellenére hogy ott állt mellette a barátom. Jól van na, lány vagyok én is! Ez ugye szolgálhat a mentségemnek, ugye?
- És öö.. - emelte fel a kezét Regi, mintha csak iskolában lettünk volna - Erről tud az iskolánk? Mármint ugye mi egy úgymond tagozatos osztály vagyunk, más a tantervünk is, és...
- Az iskola is, és a tanáraitok is tudnak róla. Már értesítettük őket, még a verseny előtt, az eredményekről, és áldásukat adták arra az esetre, ha megnyeritek. Hát lám, megnyertétek. - vigyorgott Niall kedvesen, és még mindig tartotta magát a "Nessára se nézzünk" dologhoz. Kezdenek az agyamra menni!
- Mikor kezdődik a turné? - érdeklődött Layla - Csak hogy mikorra kérjem el a Párizsban élő nagymamámtól a bőröndjeimet - mondta úgy, mint egy igazi Királyné. Nem, nem hercegnő. Királyné. Pedig már azt hittem, lesz valami nem egós beszólása is.
- Szilveszter estéjén. Vagyis még az indulás előtt kibulizzuk magunkat, és január 2.-án indulunk. Addigra remélhetőleg mindenki kijózanodik.

Még elbeszélgettünk, és továbbra sem kezeltek olyan közeli ismerősnek, de így utólag visszagondolva jobb is, ugyanis vagy 30 paparazzo vett minket körbe. A témát szüneteltettük, és megbeszéltünk egy jövő hét keddi találkát.
- Remélem a szüleink beleegyeznek - reménykedett Regi, miközben elindultunk a suli felé, mivel Rya a lelkünkre kötötte, hogy a verseny után helyzetjelentést teszünk neki.
- Ne aggódj, tuti megengedik - vonta meg a vállát Adam, mire elmosolyodtam.
- Jó, te könnyen mondod! A tanárunk a nővéretek, ráadásul a nagybátyátok az igazgatóhelyettes. Hülyék lennének nem elengedni titeket! - nevettem, és Adam is érezte, hogy ebben nekem van igazam.
- Igazából nem én akartam zenélni - szólalt meg Regi - Táncolni szerettem volna világéletemben, de anya nem engedte, mert a saját álmát akarta velem megvalósíttatni, így kerültem be a Zeneakadémiára. Természetesen jó hangom volt kiskoromban is, így rögtön felvettek. De azóta persze megszerettem énekelni, és imádok ennek a csapatnak a tagja lenni! - az előbbi szomorú arcának nyoma se volt, mert egy óriási vigyor ült ki az arcára - És ez a lehetőség... Nagyon is tetszik!
- Nekem is, és minden vágyam, hogy elmenjek.. De anya.. Nem lesz könnyű.. Egyáltalán nem lesz könnyű! - vallottam be, mire érdeklődve néztek rám mind a 11-en. - Apa nagyon ritkán jár haza, anya tiszta ideg mostanában, látom rajta, hogy mindjárt szétesik, és egy életen keresztül bizonygatnom kell majd neki, hogy igen is, képes vagyok megállni a helyem a zene világában...
- Nem értem, miért ilyen az anyukád. Nem látja, hogy milyen tehetséges vagy? És lassan felnősz, saját döntéseket kell majd hoznod, és én biztos vagyok benne, hogy megállod a helyed, bármikor, bárhol - vette át a szót Clio. Jól esett, amit mondtak, de nem érthetik meg, hogy anyunak is igaza van...
- Igazából Apa régen zenélt, és a 80-as évek legnagyobb bandájában játszott, mint gitáros. Utána meghalt Papa... azóta a munkájába temetkezett, és nem követte tovább az álmait. Ettől félt Anya, hogy történik valami, és összetörök... Csak óv engem, de én szeretnék tapasztalatot szerezni. Mindennél jobban szeretnék! - mosolyogtam
- Összejön, nyugi - biztatva karolta át a vállam David.

*** Részlet a PART II.-ből! ***

Egy zárkattanás, ajtócsapódás, hisztérikus ordibálás, és könnyes szemek. Ennyivel jellemezném az este történteket.
- Mégis.. Mégis hogy képzelted ezt?! - kiabált Anya, az én arcomon pedig egymást követve gurultak le a nagy, kövér könnycseppek. - Csalódtam benned.. - sóhajtott csalódottan, szomorúan, feldúltan, miközben a konyhapulton támaszkodott.